Sokan elfeledkeznek róla, amikor egy jelenségre természettudományos magyarázatot találtak, attól még az élményvilág nem szûnik meg. Attól, hogy tudjuk, a meditáció milyen jellegzetes agyhullámokkal jár a halántéklebenyben, még a meditáció élménye megmarad. Vagy itt van ez a pohár: ismerem a kristályszerkezetét, amely magyarázza a törékenységét. Attól, hogy megmagyaráztuk a törékenységét, megszûnik a törékenysége? Éppen hogy nem.

Kapcsolódó idézetek

1. Adódnak pillanatok, amelyek valahogy másmilyenek: szokatlanok, intenzívebbek és inspirálóbbak. De azt nem tudjuk, mi ez az érzés, hogyan tehetnénk maradandóvá, és amikor vége, ott maradunk kielégítetlenül, nyugtalanul, mert az élet már megint a szokványos mederben folyik. Újragondoljuk, milyen rejtélyek veszik körül életünket ezen a bolygón. Átéljük ezeket a titokzatos véletleneket, és ma még nem értjük ugyan őket, mégis tudjuk, hogy valóságosak.
2. Néha a meditálás élménye mély, de az is előfordul, hogy teljesen hétköznapinak tûnik. Minden egyes meditálás alkalmával azonban, még akkor is, ha elménkben millió gondolat zakatol, a tudat olyan szintjeire jutunk el, amelyek mélyebbek, csendesebbek. És amikor ez megtörténik, a meditálás során tapasztalt belső nyugalmat természetes módon egyre inkább megéljük életünk más pillanataiban is. Bob Roth
3. A figyelem az elme egy szûk csatornáján át áramlik, mi pedig meglehetősen szûkmarkúan bánunk ezzel a keskeny sávszélességgel. Az erőforrások oroszlánrészét arra fordítjuk, amire éppen koncentrálni akarunk az adott pillanatban. Ám miközben próbáljuk ezen a dolgon tartani a figyelmünket, a koncentrációnk elkerülhetetlenül elkezd alábbhagyni, elménk pedig elkalandozik más gondolatok felé. A meditáció azonban szembemegy ezzel a mentális tehetetlenséggel. Daniel Goleman
4. Képzeljük el, hogy elménk egy palack tiszta víz, és az alján homok van. Amikor elménket felzaklatják a gondolatok vagy az érzelmek, az olyan, mintha felráztuk volna az üveget: a homok felkavarodik, a víz zavarossá válik. Ám ha nyugodtan tartjuk a palackot a kezünkben, a homok leülepedik, ahogy a gondolataink is lecsillapodnak, ha egyszerûen csak figyeljük őket, és nem kezdünk el azonnal reagálni rájuk. Mint említettem: érzelmi problémákból gondolkodással nem fogjuk megtalálni a kivezető utat. Csak mélyebbre ássuk magunkat, ha megpróbáljuk kideríteni, miért érezzük, amit érzünk. Olyan ez, mint a hínár: minél inkább vergődünk, annál jobban belegabalyodunk. El kell fogadnunk, hogy a gondolatoknak nem tudunk gátat vetni, a történéseknek azonban igen. Ruby Wax
5. Olyan okosan van az embernek az agymûködése megszervezve, hogy a jó dolgokat megtartja - és talán egy kicsit ki is színezi természetesen -, a rossz dolgok meg elhomályosulnak az ember előtt. Talán azért, hogy a jó dolgok befogadására helyet adjon az agyában, mindenesetre ezért hálásnak kell lenni a természetnek. Bálint gazda
6. Az élet szépsége és törékenysége elválaszthatatlan. Csak ideig-óráig maradunk fiatalok. Szexisen megyünk az utcán, míg egy nap észre nem vesszük, hogy fittyet hánynak ránk. Gyerekeinkkel pörölünk, míg egy nap észre nem vesszük, hogy egykori helyük csöndes, mert már a maguk útját járják. Egészségesek vagyunk, míg egy diagnózis térdre nem kényszerít. Az egyetlen bizonyosság a bizonytalanság.
7. Az értelemnek megvannak előítéletei, az érzékeknek bizonytalanságai, az emlékezetnek határai, a képzelődésnek villanatai, az eszközöknek tökéletlenségei; a tünemények végtelen számúak, az okok rejtettek, az alakok talán átmenetiek s változók. Ennyi akadály ellen, melyek bennünk vannak, s melyeket a természet kívülről elénk halmoz, mivel rendelkezünk? Lassú tapasztalattal s korlátolt gondolkodással: ezek az emeltyûk, melyekkel a filozófia a világot mozgatni akarja. Denis Diderot
8. Számtalan ritmikus mûködés zajlik a testünkben anélkül, hogy tudnánk róla. Sokszor csak akkor vesszük észre egyiket-másikat, ha természetes ritmusukat megzavarjuk alváshiánnyal, időzónák közötti utazással, rossz időben (például az éjszaka közepén!) való evéssel vagy koplalódiétákkal. (...) Nagyanyáink bölcsessége, miszerint "nyugalomban, tisztaságban és rendszerességben" kell élni, tulajdonképpen ma is változatlanul igaz. Mariette Boon
9. El tudja képzelni, milyen érzés, amikor valaki leülteti és közli, hogy meghal? Milyen súlya lehet annak, hogy ketyeg bent az óra? Egy pillanat, és összeomlik a világ. Ugyanazt a dolgot másképp látja, másképp érzékeli. Minden fontossá válik. Egy pohár víz vagy akár egy séta a parkban. Az óra ketyeg (...). A többségnek megvan az az öröme, hogy nem tudja, mikor áll le. Az iróniája éppen abban áll, hogy ezért nem tudnak igazi életet élni. Ezért van, hogy megisszák azt a pohár vizet, de az ízét nem érzik.
10. Magunkba nézve azt találjuk, hogy a szubjektív élmény szorosan összefügg az észleléssel és az irányítással - azzal, hogy amit érzékelünk, abból kitaláljuk, mit tegyünk. De miért éppen ehhez kapcsolódik a tudatos élmény? Miért nem valami máshoz? Miért nem a test alapritmusaihoz, vagy a sejtosztódáshoz, vagy magához az élet mûködéséhez? Egyesek szerint ezek is a részei, csak kevésbé vesszük észre őket. Én inkább úgy gondolom, hogy a tudatos tapasztalat nem egyszerûen abból születik, hogy a rendszer mûködik, hanem abból, hogy rögzíti azt, ami számít. Ezek az ingerek érkezhetnek kívülről és belülről is, a lényeg, hogy azért követjük őket, mert jelentőségük van, és választ kívánnak. A tudatosságnak tehát funkciója van, nem pusztán a létezés biológiai mellékterméke. Peter Godfrey-Smith