Sokan nem ismerik, nem élik igazi emberi minőségüket. Ha mégis, előfordulhat, hogy rosszul, vagy rosszul rögzült arányokban használják, "túltolják" vagy szemérmesen alig érezhetővé halkítják érezhetőségüket. A szerencsének mások a casting-szempontjai. Hamarabb megtalálja azokat, akiknek belső tartalma kifénylik a többiek közül, akik szinte vonzzák a kapcsolódást.

Kapcsolódó idézetek

1. Lehet hibáztatni a körülményeket. Lehet hibáztatni személyeket. De jóban lenni a szerencsével, szimpátiára hangolni embereket az emberi színvonalunkon, kommunikációnkon múlik. Mikola Péter
2. Az emberek szeretik hangoztatni, hogy mindenkin lehet javítani, mindenkinek van esélye. Nekem az a tapasztalatom, hogy nem így van. A jó emberekkel néha előfordul, hogy a rosszat választják, de a rossz emberek nem tudják a jót választani. Darren Shan
3. Az egyszerûség sokak számára nehezen elérhető jellemző. Gyakran büszkék vagyunk arra, akik vagyunk és amit elértünk, és meg akarjuk mutatni másoknak, mennyire fontosak vagyunk. Hogy mennyivel jobbak vagyunk másoknál. Valójában azonban ezeket a késztetéseket a belső bizonytalanság okozza. Magunkon kívül keressük az értéket és az önigazolást, és ezzel elkülönítjük magunkat másoktól. Olyan ez, mint egy magánzárka, tökéletesen elválaszt mindenkitől. Egyedül akkor, és csak akkor tudunk igazán összekapcsolódni másokkal, ha megértjük, hogy nekik is ugyanúgy megvannak a maguk jó és rossz tulajdonságaik, mint nekünk. És csak ez az emberi kapcsolat képes arra, hogy megnyissa a szívünket, és határtalan törődést és szeretetet sugározzon mások felé. Hogy másokat is egyenlőnek tekinthessünk.
4. Mindenkiben van valami jó, ha adsz neki egy esélyt. (...) Az emberek néha csalódást okoznak, néha meglepnek. Addig nem ismered meg őket, amíg nem a szívükre figyelsz.
5. A szerencsések nemcsak figyelnek a körülöttük lévő világra, és érdekes emberekkel találkoznak - ők szokatlan módokat találnak arra, hogy felhasználják és újraértelmezzék tudásukat és tapasztalataikat. A legtöbb embernek nagyszerû lehetőségei vannak a keze ügyében, de soha nem jön rá, hogyan hasznosítsa őket. A szerencsés emberek jól ítélik meg tudásuk és kapcsolataik értékét, és kiaknázzák ezt az aranybányát. Tina Seelig
6. Ha valaki például végigsétál egy nyári estén egy üdülőfalu főutcáján és boldog embereket lát kéz a kézben sétálgatva vagy vidáman fagylaltozva, akkor könnyû azt hinnie, hogy a többiek boldogabbak, produktívabbak, jobban szeretik egymást; s ilyenkor esetleg elcsügged az ember. Pedig az emberek éppen az ilyen helyzetekben mutatják a legjobb arcukat, ha viszont rosszul megy a soruk, akkor elrejtőznek és igyekeznek láthatatlanná válni. Ne feledjük, hogy az emberekről nyert benyomásaink többnyire ilyen szûrőkön keresztül jutnak el hozzánk, és egyáltalán nem véletlen, ahogyan az embereket és az állapotukat észleljük. Helyrebillentheti a realitásérzékünket, ha olykor megpróbáljuk megbecsülni, hogy körülöttünk az emberek hány százaléka lehet rossz passzban vagy szenvedhet ilyen-olyan betegségben. John Allen Paulos
7. 100 emberből csupán egy, aki megvalósítja önmagát, és képességeit teljes egészében kihasználja. A többség anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja életenergiáinak. Csak 10%-át látják a világ szépségének, az emberi érzésvilág mélységének, és gazdagságának csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, anélkül, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják.
8. Nem létezik olyan, hogy igazi. Ha egy nőnek szerencséje van, olyan partnert talál magának, akivel némileg összeillenek. Ha kevesebb a szerencséje, akkor kevésbé van esélye a harmóniára. A többi puszta ábrándozás.
9. A kapcsolat olyan, mint a szerencsejáték, ám itt nem lehet sorsjegyet venni. És ha valakinek mázlija van, s megtalálja az igazit, könnyen előfordulhat, hogy lecsapják a kezéről.
10. Még ha nagyon akarod is, nem tehetsz mindig mindenkit boldoggá. Az emberek amúgy sem szeretik kimutatni, hogy bármitől is boldogok lennének, pláne nem úgy, hogy közben elismerik a másikat. Szeretik, ha találnak benned valamit, amin felhúzzák magukat, olyan dolgokat, amik szerintük az ö dolgaikhoz képest alantasak, és ettől (ideiglenesen) jobban érzik magukat.