Sose vagyok elégedett magammal. Folyton a többi lányhoz hasonlítgatom magam, és mindet szebbnek látom. (...) Vajon felnőttkorunkban is ekkora különbség lesz köztünk? Félek, én mindig ilyen ronda maradok, és nincs olyan fiú a világon, akinek én kellenék.

Kapcsolódó idézetek

1. Tudom, hogy nem vagy mindig tökéletes. Tudom, hogy rengeteg problémád és hibád van, de kinek nincs? Én szeretem a problémáidat. Szerelmes vagyok a hibáidba. Klasszak a tökéletlenségeid. (...) Tudom, hogy sok lány csak azt látja meg, ami szép. Csak azt látják, csak azt akarják. De én nem csak a szépet látom. Nekem más kell. Én azt szeretem, ami nem tökéletes, ilyen vagyok.
2. Félek, hogy egyedül maradok. Attól félek, hogy mindig valakinek a barátja, vagy húga, vagy bizalmasa leszek, de soha nem mindene valakinek.
3. - Én soha nem akarok felnőtt nő lenni! Úgy fáj. - Tudod, soha nem növünk fel igazán. Ott él egy kislány minden nőben, ahogy minden kislányban ott él egy nő. És ne félj a fájdalomtól. Az is az élet része. A fájdalomhoz viszonyítjuk a boldogságot, mint a völgyekhez a hegycsúcsokat. Nélkülük a világ unalmas és egysíkú volna.
4. Talán csak mindig saját magamat akartam látni egy olyan tükörben, ami szebbnek és jobbnak mutat engem, mint amilyennek én magamat láttam. Talán ezektől a tükröktől szerettem volna megkapni azt a szeretetet, amivel nekem kellett volna szeretni saját magamat, de nem tudtam. Tartozni akartam valakihez, mert önmagamhoz tartozni nem volt jó, nem volt biztonságos. Még annak árán is akartam, hogy rosszabbul bántak velem, mint ahogyan én bántam volna magammal.
5. Mondok valamit: végre én akarok lenni az a bizonyos másik! Legalább egyszer. Az a titokzatos és félelmet keltő másik. Az, akiről kapásból feltételezed, hogy szebb, fiatalabb, és persze vékonyabb, mint te. Az, akiről szentül hiszed, hogy sosem lép ki az ajtón smink és tûsarok nélkül. A másik, akinek nincs lelkiismerete, aki nincs tekintettel senkire (főleg rád nem), és aki pont a te pasidban kelti fel azt az érzést, hogy ő valami különleges. A legrosszabb esetben a pasi ezt el is hiszi. Szeretnék végre én veszélyt jelenteni valakire, ahelyett, hogy mindig én érzem magam veszélyben. Szeretném, ha lennének titkaim, ahelyett, hogy folyton csak kitalálok magamnak egy-kettőt. A fenébe is, miért vagyok mindig én az egyik, és soha nem a másik?
6. Kislánykoromban rettentő magányosnak éreztem magam - állandóan gondolkodtam, tele voltam kérdésekkel, de nem beszéltem róluk. Attól féltem, hogy valami baj van velem, és nem értettem, miért nem tudok beilleszkedni a többiek közé. Olyan volt az életem, mint egy képkirakó, de abban az életkorban még nem tudtam összeilleszteni a darabkákat. Rahaf Mohammed
7. Rám valahogy minden fordítva hat, és fordítva mûködöm. Fordítva látom a világot. (...) Mindig más voltam, mint mások. Emiatt mindig rosszul éreztem magam. Nem maga a különbözőség zavart, hanem az, hogy egyedül éreztem magam ezzel.
8. Én nem akarok felnőtt lenni. (...) A felnőttek mindig azt mondják, hogy bonyolultak a dolgok. Nicholas Sparks
9. Azt is mondták, amikor gyerek voltam, hogy most jó nekem, és amikor felnövök, majd rossz lesz, állandóan ezt hajtogatták, amikor sírtam, addig örülj, amíg gyerek vagy, és én nem vitatkozhattam velük, mert nem tudtam, milyen felnőttnek lenni. Féltem, hogy igazuk van, hogy felnőttnek lenni még ennél is rosszabb, de ez nem igaz, egyáltalán nem, mert én sokkal szívesebben vagyok felnőtt, mint egy tehetetlen gyerek, akinek a felnőttek arról papolnak, hogy milyen jó neki. Czakó Zsófia
10. Folyton azt érzem, mintha más szeretnék lenni. Mintha új helyet keresnék, új élettel és új személyiséggel. Ez együtt jár a felnőtté válással, meg azzal a törekvéssel is, hogy újra megtaláljam magam. Azzal, hogy mássá válok, felmentem magam minden alól. Komolyan azt hittem, hogy ahányszor próbálkozom, mindig felszabadulhatok. De mindig zsákutcába kerültem. Mindegy, hova megyek, eltévedek. Ami nincs, az nem változik. A forgatókönyv módosulhat, de én mindig ugyanaz a tökéletlen ember maradok. Mindig ugyanazok a hiányérzetek kínoznak, amelyeket sosem tudok kielégíteni. Azt hiszem, meg kell ismernem magam. Murakami Haruki