Sosem értettem, minek interjúzni egy íróval közvetlenül a könyve megjelenése után (...). A nyilvánvaló marketingcélját értem, de egyébként az egész értelmetlen. Amit el akart mondani, jó esetben ott van a könyvben, ha abból nem világos, az vagy az író hibája, vagy az olvasóé, de mindenképpen nagy baj.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyakran úgy tûnhet, hogy a kritikusok a szerzőt azért hibáztatják, amiért nem azt a könyvet írta meg, amit ők el akarnak olvasni; valójában azonban azért hibáztatják őt, mert azt a könyvet írta meg, amit ők maguk is akartak, de képtelenek voltak rá. Nassim Nicholas Taleb
2. Az interjú nem alkalmas arra, hogy valakit megismerj, hanem mindig valamilyen célt szolgál. Pataki Ági
3. Ha az ember könyveket ír és újságok munkatársa, gyakran kérnek tőle interjút. Tulajdonképpen fura dolog ez, hiszen nem világos, hogy akinek számos alkalma van rá, hogy kifejtse, mit gondol, az miért kéne, hogy ugyanazt még egyszer kifejtse. Interjút csak olyan emberektől - orvosoktól, politikusoktól, színésznőktől, rúdugróktól, fakíroktól, bíróktól vagy vádlottaktól - kellene kérni, akiknek foglalkozásukból következően nincs lehetőségük nyomtatásban kifejteni a gondolataikat. Umberto Eco
4. Van egy nagy problémám az írókkal. Ha egy írónak kiadták az írásait, és sokat eladott belőlük, akkor azt gondolja magáról, hogy baromi jó író. Ha egy írónak kiadták az írásait, és csak közepes mennyiséget adott el belőle, azt gondolja magáról, hogy baromi jó író. Ha egy írónak kiadták az írásait és épphogy csak eladott belőlük, akkor azt gondolja magáról, hogy baromi jó író. Ha egy írónak sohasem adták ki az írásait, és neki se volt pénze arra, hogy kiadja, akkor pedig azt gondolja magáról, hogy szenzációsan jó író. Az igazság azonban az, hogy nagyon kevés a valódi nagyság. Sőt, majdhogynem nem is létezik. Charles Bukowski
5. Egy érdekes személlyel készített interjú még nem biztos, hogy érdekes interjú is. Joris Luyendijk
6. Soha nem értettem, miért hazudnak az emberek. Azt értem, miért hallgatnak el dolgokat, de a hazugság értelmetlen. Lakatos Levente
7. A manapság írt történetek mind nagyon szépek, jelentősek, mélyek és hasznosak, temperamentumosak vagy higgadtak. Az egyiknek előszava van, a másiknak utószava. De miért nincs egyiknek sem közbeszava? Az világos, hogy az írónak legalább egyszer egy könyv folyamán tisztáznia kell szándékait, céljait, okait. Honnan hová tart? Miért? Kinek? Hogyan? De - úgy hiszem - az előszóban ez még túl korai. Az olvasó azt gondolhatja: "No lám, még el sem kezdte, de máris magyarázkodik, ebből semmi jó nem fog kisülni." Az utószóban pedig már túl késő, a befogadó ekkor már csak legyint: "Most már mondhatsz, amit akarsz, írókám! Mit számít? Túl vagyunk mi már ezen, ennek így semmi értelme." Legjobb tehát pontosan a könyv kellős közepére tenni ezt a részt, s így közbeszót alkalmazni. Cserna-Szabó András
8. Adok interjúkat, de mindig fenntartásokkal, amelyek csupán mélyültek az évek során. Az emberek óhatatlanul csalódottan veszik tudomásul, hogy az, akit ismerni és szeretni véltek, csupán ugyanolyan gyarló ember, mint ők.
9. Tök mindegy, hogy az író kinek ír: magának, az olvasónak, a kritikusnak, a kánonnak, az Istennek, az örökkévalóságnak. Úgyis csak azt tud írni, amit a tehetsége és a szorgalma megenged. (...) Az írói szándék és a végeredmény tehát két külön dolog. Csak a könyv számít, az, hogy az író milyen hülyeségeket beszél össze, az már nem annyira. Az idővel lekopik. Cserna-Szabó András
10. Egy interjú mindig szerepjátszás: ő kérdez, te válaszolsz, de ez a viszony néha szélsőségekbe csap át, és az újságíró úgy használ téged, mint egy atléta a futópálya salakját. A néző utólag csak arra emlékszik vissza, hogy ki készítette az interjút és nem arra, hogy kiről szólt. Moldova György