Õsz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón.

Kapcsolódó idézetek

1. Ez csak munka. A fû nő, a madarak énekelnek, a hullámok a homokot mossák, én pedig embereket verek. Muhammad Ali
2. Zápor zizzenő szárnya, madár-nyüzsgés zúgása éled csontomban, elröppentél belőlem, behegedek, élek, remélek; visszahúzódom bőröm mögé, úgy figyelek új szerelemre, csapdákra, kínra, kudarcra, veremre ügyet se vetve; madár röpte szól, jajgat: zengő égbolt húrja feszül fejemnél s szívem a fájdalmat újra tanulja. Csukás István
3. Szakad a hó, fúj a szél, kabátomba bújt a tél.
4. Egy barátom: a kabátom, nem gunyorog, mikor fázom; hó, hó, hó, szél, szél, szél, csontomig mar tél, tél, tél. Kormos István
5. Lehet, hogy az ufók csinálnak köröket a búzába, de ők is bottal és zsinórral.
6. Töprengett ősszel szilajon, havazna gondolkozva most s kemény fagy tiszta ablakán dobol az ingerült idő. József Attila
7. Vergődő testem fájások hona, Zilálja, tépi vad zenebona, Csúf macskazenével szerenádoznak ők: Tûhegyen trillázók, dorongon dörmögők. Nagy Endre
8. Tavasz, szél, zápor: vízpart fûzlombja s ruhánk csapongva lebben. Macuo Basó
9. Húzzátok a harangokat, Hogy a hegyek hasadjanak, Húzzátok még erősebben, Hasadjanak sebesebben.
10. Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom, Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.