Vergődő testem fájások hona, Zilálja, tépi vad zenebona, Csúf macskazenével szerenádoznak ők: Tûhegyen trillázók, dorongon dörmögők.

Kapcsolódó idézetek

1. Csörren a cserfák csupasz ága, Kegyetlen a hideg! Csikorgó tél van, s zordon éjjel, S a világ didereg; Gyémántmezőket lát az ember, Amerre elhalad; A hókristályok ezre csillog, Ropog a láb alatt. Vasile Alecsandri
2. Testemben jéghideg remegések csuklóm környékezik könnyed kések Messze az éjben valaki táncol vergődik bennem bárki s a bárhol. Zalán Tibor
3. Amikor a háztetőn a hajnal macskamódra, lustán lépeget, emlegetnek tûnődő szavakkal vizimanók, dúdoló szelek. Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
4. Zápor zizzenő szárnya, madár-nyüzsgés zúgása éled csontomban, elröppentél belőlem, behegedek, élek, remélek; visszahúzódom bőröm mögé, úgy figyelek új szerelemre, csapdákra, kínra, kudarcra, veremre ügyet se vetve; madár röpte szól, jajgat: zengő égbolt húrja feszül fejemnél s szívem a fájdalmat újra tanulja. Csukás István
5. Erdők zugában dalol a madár, A dala gyógyít, szíved hogyha fáj, Törődik-e aztán valaki véle:
6. Õsz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón. Paul Verlaine
7. Gyülemlik a holló, varjú kavarogva. A cinege fázik a tüskebokorba`. A kerti haraszton zokogja a szél: Elhervad a rózsa, lehull a levél. Vajda János
8. Szenvedéseim körfolyosóján: révült önmagamba botlok. Egymásnak esünk! Vívódunk: csorbult tőreink csüggedten csendülnek. Pálnagy László
9. Zene... csupán rezgések a levegőben. Igaz, olyan rezgések, amelyektől libabőrös leszek. Roger van Boxtel
10. Egész testemmel énekellek, szememmel már nem is látlak, Téged hegedülnek idegek, zsigerek zönögnek lágyan. (...) Az egész testem zenekar, a testedre hangszerelt ének, hogy a mindenség belehal, belehal és újra feléled. Bella István