Szabadságvesztés büntetést végrehajtó intézetekben (...) az elítéltek egymás közötti viszonyai szinte második társadalmat alkotnak, s ennek a társadalomnak az értékei, belső normái, hierarchiája alig van összefüggésben az intézet hivatalos értékrendjével, elvárásaival, hierarchiájával.

Kapcsolódó idézetek

1. Ami a börtöneinkben folyik, az a köz ügye. A közösség olyan büntetéseket vár, amelyek vezeklést, de rehabilitációt is ígérnek. Az elvárás és a valóság azonban ebben az esetben nem esnek egybe. A börtönben azt tanítják, hogyan élje túl az ember a börtönt, és nem azt, hogyan viselkedjen az ember a polgári életben. Ez a tudás nem annyira épületes, sem számunkra, sem azon közösség számára, ahová visszatérünk. Piper Kerman
2. A börtönélet (...) az alapvető emberi jogoknak a folyamatos megsértésével jár. Az elítéltet érő mindennapos zaklatások és vadállati brutalitású módszerek lerombolják személyiségét. A törvény persze nem ezt az eredményt szeretné elérni, de ez a nem kívánt mellékhatás minden börtönben elkerülhetetlen, akár törvényes, akár törvénytelen bebörtönzésről van szó.
3. Különbözőek az embereket mozgató szükségletek és kényszerek. Ami egyiküknek megváltás, az másikuknak börtön. Carl Gustav Jung
4. A börtönben az ember könnyen ráismer a kínzóira. Odakint, a szabad világban, a kényelmes életében már nem annyira. Pedig ott is akad belőlük szép számmal. Nadya Tolokonnikova
5. Mi a helyzet a börtönökkel, ahol nyilván a legnagyobb a politikai hatalom? A börtönökben dúl a nemi erőszak, a gyilkosság, a késelés és a testi sértés, nem beszélve a drogfüggőségről. A szadista börtönőrök addig vernek szadista elítélteket, amíg sokszor az egyetlen különbség a ruhájuk. Íme, egy "társadalom" amelyik az "anarchia" paródiájának tûnik - egy nihilista és undorító világ, amelyet az "anarchia" szóval szokás leírni, mégis a politikai hatalom maximalizálásából fakad, vagyis az "anarchia" egzakt ellentétéből. Stefan Molyneux
6. A börtön rendszere úgy van kitalálva, hogy egyszerûen elvárják az embertől, hogy úgy szemlélje a világot, mint egy sztoikus filozófus, és nyomjon el magában minden igazi érzelmet. De mindenki, a börtönőrök és a rabok is, időről időre áthágja a határokat. Piper Kerman
7. A börtönök és a büntetések fabatkát sem érnek ahhoz képest, amit az jelent, ha bizalommal vannak egy ember iránt. Ez a bizalom azt jelzi a bajban lévő embernek, hogy valakitől szeretetet kap és nem gyûlöletet. Alexander Sutherland Neill
8. Individualista világban élünk. Ugyan az embernek mindent meg kell tennie adottságai kibontakoztatásaiért, de túlhangsúlyozzuk az egyén értékeit, szinte egyedül valónak tartjuk a lehetőségeit, s mintha felednénk az egymásért vállalandó felelősséget. Az individualista ember önző, öntörvényû. A közösségi ember szeret, normakövető. Örök belső vívódásunk, hogy miképpen tudjuk önmagunkat azokhoz az elvekhez, értékekhez, igazságokhoz igazítani, amelyek akkor is érvényesek, ha ezek ránk nézve következményeikben hátrányosak.
9. Fogság és magány - a két képzet rendszerint egybemosódik fogalmunkban. Tévesen! A fogoly nincs egyedül, hiszen a fogház hatalmas közösség, amiből a legszigorúbb elszigeteléssel sem tudnak senkit sem kirekeszteni, hacsak magát ki nem taszítja belőle az ember. A megalázottak testvérisége a börtön nyomása alatt születik meg. Ez teszi töménnyé, edzetté, érzékennyé.
10. A börtön (...) nemcsak társadalomellenes, hanem emberellenes is, és a legjobb esetben is csak arra képes, hogy visszatükrözze annak a társadalomnak a tudatlanságát, ostobaságát és embertelenségét, amelyet szolgálni hivatott. Eugene V. Debs