Szeles éjjel után reggel merő dió a kert, diólevél zöld-sárga mozaikja tömi el a csatornát. A gravitáció megránt egy pórázt, és elindul újra vissza

Kapcsolódó idézetek

1. Ébred a világ. Zöld illatok suhannak a határokon által, hozván a tavasz ígéretét. Parányi szálak búnak elő a barázdákból. Kifeslenek az ágak végin a szûz rügyek. Zsenge füvek parádéja lepi a mezőket. Dombok oldalán virul a galagonya. A telet általvészelt diófák szarvas koronája még kopár. Az új leveleket fakasztó hajtások vágyakozón kavarják az égi vizeket. Vámos Miklós
2. Vissza se nézek, hogy honnan jöttem, mert elnyel a szakadék mélye, A jelen befogja a szemem, de látom, a gépem hazatér végre, Elmossa az eső a múltat, szívem húzna, nem enged a póráz, Hervadnak a rózsák, a porból nyílnak az újak - mennek az órák.
3. Sok minden burjánzik a nap alatt, de Kora virágból lesz kora gyümölcs. William Shakespeare
4. S ím, újra virrad a másnap... s mintha feltörsz egy szürke kagylót, könnyû morajjal az éjszaka héjából gyöngyházfalával ragyogva kifordul a hajnal. Somlyó György
5. Csoda napok járnak, változik a szél, öröm dala árad, költözik a tél. Szabadul a folyó, megölel a fény, olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
6. Minden éjjel egy sereg virág költözik az ablak üvegére, könnyû indák, álombéli fák, szirmok, ágak, levelek fehére. Kuzebaj Gerd
7. A növények inkább rezegnek, remegnek és inognak, bár ez a mozgás is ugyanolyan fárasztó és kimerítő lehet, mint egy komolyabb kocogás vagy gyalogtúra. Hazai Attila
8. Kisüt a Nap, fogy a hó, eltûnik a takaró. Illatozik a virág, zöldbe borul a világ. Mentovics Éva
9. Ringat egy bölcső, játék a kertben, suhanó tájak, első szerelmek, felnőtt vagy végre, sodor egy örvény, megkopott évek, és végül a Fény. Vörös István (zenész)
10. Kicsit olyan a kert, mint a szép zene, amelyet a Nap, ez az égi karmester vezényel. Tavasszal int, kibújnak a korai hagymások levelei és kelyhei, a színek szimfóniájának első taktusai, aztán következnek a zöld akkordok, az ezerféle különös levél a zöld minden árnyalatában, illeszkedve az örökzöldek tartós, mély tónusaihoz. Aztán ahogyan az idő múlik, a Nap egy-egy intésére felszikráznak a bokrok, nyílnak a virágok: fehérek, sárgák, kékek, lilák. Bomlanak a szép rózsák illatos szirmai. Nyáron formálódnak a gyümölcsök, ősszel roskadnak a fák, a bokrok a gazdag terméstől. Csányi Vilmos