Szemem a multakon Gyászt szemlél itt S a jövő, bár nem láthatom, Aggaszt, rémit.

Kapcsolódó idézetek

1. Amerre nézek, mindenünnen oly Rémes nyomor mered rám szörnyü szemmel, Hogy bûnnek tartom boldogságomat, És eltelek bánattal, gyötrelemmel! Ábrányi Emil (ifj.)
2. A múlt kísért, a jelen összezavar, a jövő halálra rémít.
3. Ez a gyász: jelenléted és hiányod. Hogy holtodban halálom szenvedem. Hogy szerelmemben mindkettőnk magányát. Hogy azt remélem, mi reménytelen. Beney Zsuzsa
4. Ma fáj kinézni. Köd az ablakon. A szó nekem ma durva, színtelen. Karomra hajtom álmodó fejem, S a némaság meséit hallgatom. Sík Sándor
5. Keserû a bánat, keserû, de elfojtom én, Valahol még vár egy kis remény. Szécsi Pál
6. A múltat könnyebb látni, mint a jövőt, csak fájdalmasabb.
7. A jövőbe nézés többnyire fájdalmas élményt jelent. Jobb, ha az ember nem tudja, milyen sors vár barátaira és a szeretteire. Darren Shan
8. Fáj a búcsú (...). De remélem, még találkozunk. S talán ez a remény ad vigaszt. Berkesi András
9. Vannak percek, amikor a jövő olyan komor színben jelenik meg az ember előtt, hogy nem meri lelki szemeit feléje irányítani, teljesen megszûnik benne a józan ész munkája, és igyekszik meggyőzni magát arról, hogy jövője nem lesz, és múltja nem volt. Lev Tolsztoj
10. Látod, engem ijeszt a jövő. Mintha valami megdöbbentő, valami ijesztő volna benne. Úgy tûnik fel sokszor, mintha egy sötét hegy készülne rám omlani. Mikszáth Kálmán