Undorodom a vékony, behízelgő Álszentségtől, mert szinte mindig azok fogják szorosan az Álszentség karját, mintha a legjobb barátjuk lenne, akiket a legkevésbé érdekel, hogy mások hogyan érzik vagy érezték magukat.

Kapcsolódó idézetek

1. Szánalmas, hogy milyen kétségbeesett kapaszkodással próbálok szeretetet kicsikarni valakitől. Mindegy, hogy kitől. (...) Közben pedig pont az ellenkezőjét csinálom: elriasztok mindenkit, vagy pedig én magam akadályozom meg, hogy bárkivel bármilyen kapcsolatba lépjek.
2. Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle. Vavyan Fable
3. Mindenféle hatalom átok. (...) A legrémesebbek bármit megtennének, hogy megragadják, akik pedig a legalkalmasabbak a gyakorlására, nem akarják, hogy az ő vállukat nyomja a teher. Holly Black
4. Szentségtelen kézzel fogom ez áldott, Szentséges oltárt, ezt a lágy kacsót, De ajkam - e két piruló zarándok - Jóváteszi s bûnöm feloldja csók. William Shakespeare
5. A hatalom mindig veszélyes, a legrosszabbat vonzza és megrontja a legjobbat. Sosem sóvárogtam a hatalomért. Az csupán azoknak adatik meg, akik készen állnak meghajolni, hogy felvegyék.
6. Mindig is gyanakvó voltam, ha valaki pajzsként vagy helyettesítőként használta a vallást; nekem az arról árulkodik, hogy inkább nem gondolnak bele mélyebben abba, amit tesznek, mert nem számít, hiszen valójában valaki más teszi. Õk csak a fentről érkező parancsnak engedelmeskednek. Hayley Campbell
7. Az álszentséget átkozottul nehéz beismerni. Fredrik Backman
8. Sokan úgy érzik, szilárd hitük felmenti őket a gondolkodás alól, sőt felháborítja őket, ha mások gondolkodnak.
9. Mindig is irigyeltem a megrögzötten vallásos embereket, akik imádkozva néznek szembe a nehézségekkel, és tudják, a végén minden rendbe jön. Bármennyire is tudománytalannak hangzik, igazán jó lenne felelősségünk és fájdalmaink súlyát valaki más szélesebb vállára helyezni. Jodi Lynn Picoult
10. Azok, akik gyengéd jóakarattal tekintenek a rabszolgatartóra, de kemény szívvel a rabszolgára, úgy látszik, sohase képzelték magukat ez utóbbinak a helyzetébe: mily vigasztalan kilátások, a változás minden reménye nélkül. Gondolj csak arra a lehetőségre, amely mindig fölötted lebeg, hogy feleségedet és gyermekeidet - akiket a természet berendezése folytán még a rabszolga is a magáénak nevez - elszakítják tőled s baromként adják el az első vevőnek. És ezt cselekszik és védelmezik olyan emberek, akik állítólag úgy szeretik felebarátaikat, mint önmagukat, akik hisznek az istenben és akik imádkoznak, hogy legyen meg az ő akarata e földön! Charles Darwin