Õszi esti szél fúdd a felhőt, hogy a hold tisztán ragyogjon. Most eltûnik hát, mire is gondolhatunk? Az égből jöttünk, most már visszatérhetünk, így is nézhetjük.

Kapcsolódó idézetek

1. Õszi szellő fejünk felett sír, zokog, Az égbolton sötét felhő gomolyog. A felhőből sûrûn esik az eső, Mintha sírna, hogy elmúlt a jó idő.
2. Az est sokban hasonlít a reggelhez, csakhogy a világítás más oldalról jő, miáltal az, mi reggel világos volt, este árnyékban áll, s hol akkor árnyékot láttunk, most napot keresünk. Ezt tapasztaljuk életünkben is. Eötvös József
3. Időnként valahogy megtisztul az ember, mint a természet, amikor a friss szél elviszi a súlyos felhőket, kisöpri a nyomott levegőt, a fullasztó párákat: éppolyan kevéssé magyarázható e belső kiderülés és napsütés is, mint ezek a természeti jelenségek. Kertész Imre
4. Kitekintett a komor éjszakába, váratlanul előbukkant a felhők mögül a hold és fényes, jóindulatú ábrázata mintha azt súgta volna: "Vigasztalódj, kedves lélek! A felhők mögött mindig világít a fény!" Louisa May Alcott
5. Ha egyszer kisütött a nap, az mindig sütni is fog! A felhők az égen vándorolnak csak, de a nap, az mindig ott van. Csak azt hiszem, ezt sokan nem tudják. Robert Lawson
6. Nézd, milyen szép az éjjel, Ránk köszönt csillagfénnyel, A Hold mily fényesen ragyog, És én oly boldog vagyok, Jöjj, ne félj, senki se lát, Bújj hozzám, ölelj át...! Cserháti Zsuzsa
7. A szél szebb napokat fúj feléd, itt egy új nap, új kezdet, új esély. Göröngyös az út, de a fény a végén szárnyakat ad, hogy az égig érjél!
8. Õszi szép napokon Rám száll a nyugalom, Nézem a szemedet, S hallgatok bölcseket. Ha elköszönsz, "szép napot", Én kicsit meghalok. De intek és mosolygok, És várok egy új napot.
9. Jöjj, szép tavasz, jöjj, tünde, enyhe lég! A felhő kebliből, míg zene kél, És rózsaszirmok árnyas fátyla rejt, Ereszkedj hát a földjeinkre le. James Thomson
10. Mert törvénye van itt az életnek, a sorsnak, mert a holdtalan éj majd megleli a holdat, mert minden mély apály új hullámot dagaszt, mert szélnek kell a fa, szellő a leveleknek, mert annyi kín után mosolyod rámvetetted, mert múlóban a tél meghozta a tavaszt! Victor Hugo