Ablakomon ide szürkül be az ég, Kérdem tőle: leszek-e én boldog még? Õszi eső hull szomorún, csendesen - Minden csöppje azt susogja: sohasem!

Kapcsolódó idézetek

1. Zuhog az eső, belefárad az égbolt, Sötét a világ, árnyak futnak feléd, Jókedv és öröm, boldog nevetés rég volt. Lesz-e napsugár egyszer még?
2. Õszi szellő fejünk felett sír, zokog, Az égbolton sötét felhő gomolyog. A felhőből sûrûn esik az eső, Mintha sírna, hogy elmúlt a jó idő.
3. Tekintetemmel az eget fürkészem, kétségbeesetten várva az esőt, hogy cseppjei elrejtsék a könnyeimet, és soha senki ne lássa, hogy sírok. The Temptations
4. Bús felhők fölött az ég, Bár eső rejti, mindig kék. Azt súgja; nem lesz gond, Folyton csak ennyit mond. Children of Distance
5. Az őszi eső mindig lehangoló. Az elmúlást, a végtelen, hideg ürességet juttatja az ember eszébe.
6. Õsz van és peregnek a sárgult levelek, Meghalt a földön az emberi szeretet. Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél, Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
7. Ez most egy ilyen nap, Szürkébb már nem lehet. Ez most egy ilyen nap, Az égen a fellegek Kergetik egymást, én meg Állok itt csak szótlanul, Várom, hogy jobb lesz és A vihar majd elvonul... Tankcsapda
8. Sírok én is, siratgatom Boldogságom; hiába, Nem fog az már újra nyílni, Mint a jázmin virága. Ha látnátok, mikor könnyem Az arcomon lepereg, Tudom, hogy megsajnálnátok, Gonosz nyelvû emberek. Ady Endre
9. Mély tisztelettel üdvözöllek, eső! Köszöntelek, égi pöttyenések, vonuló felhők morzejelei... Ne is nézzétek őket felnőtteket, vízcsepptől félőket, ahogy futnak-menekülnek előletek ernyőjük oltalmába, házuk fedele alá. (...) Kedves csöppek, ti csak nekünk estek, akiknek még bőre örömmel fogadja alig észrevehető érintéseteket... Ti vagytok az állandóság, a mindig másnak és mindig ugyanannak érzékeny egyensúlya, a jelen idő, amit egyes szám első személyben csak mi merünk végigélni, felosztva és megnyújtva a tünékeny pillanatot, ahogy a tenger osztja meg magát újra meg újra felcsapódó tarajos hullámokba. Örkény István
10. Minden egyes alkalommal, amikor nevettem vagy mosolyogtam, arra kellett gondolnom, hogy hányszor fogok még sírni ugyanezzel a szájjal és szemmel. Aztán a szemem egy szép napon csukva marad, és mások fognak sírni meg nevetni, de akkor én már a föld alatt leszek. Janne Teller