Szórakozottság rapszódiája: mindent elfelejt, ami eszébe jut; csak átcikáznak rajta a gondolatai; csillaghullásból álló éjszaka a szellemi élete.

Kapcsolódó idézetek

1. Elmentél, megöltél: végleg. Száz ballada hörög, céltalan. Mind, mind hiányodra emlékeztet; hogy a nap sötét, az éj éget, és hogy nincs többé, ki megcáfolja ezt. Sohonyai Attila
2. Az éjszaka a lélek nappala, amelyet a napfény csak elhomályosít. Ioan Slavici
3. Az este érkezésével az embert kegyetlen nyíltsággal mindig bekerítették a gondok. Igazán töprengeni, aggódni az éjszaka csöndjében lehet. Bodor Ádám
4. Az éj átfest sok gondolatot.
5. Fejemben éj van, éjek éjjele, S ez éj kísértetekkel van tele; Agyamban egymást szülik a gondolatok, S egymást tépik szét, mint vadállatok. Petőfi Sándor
6. Mindaz, ami az életben jólesik, az mind hasonló a halálhoz: a sok, sok mély alvás, a gondolattalan merengés, a mozdulatlan pihenés, az egyedüllét mezőn és tengeren, elsikkadni a végtelenben. Cserna-Szabó András
7. Az élet meditáció, minden más csak a figyelmet vonja el. Ken Follett
8. Ha valami nagyon foglalkoztatja az ember gondolatvilágát, akkor az minden egyebet kiûz onnan, úgyhogy nincsen semmi más, amiről beszélni tudna. Agatha Christie
9. Sötét a város, ráfeküdt az éj, Más tájakon kalandoz a hold, S a csillagok behunyták Arany szemeiket. Olyan fekete a világ, Mint a kibérlett lelkiismeret. Petőfi Sándor
10. Az esztelen ember egész éjjel virraszt, gondjait görgeti, reggel fölkelve fogytán ereje, s minden gondja gubancban. Hávamál