Szüleim rólam tömören: egyik fülén be, másikon falra hányt borsó.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan vagyok, mint az anyám: a fejemben hordom a bajt, a szívemmel ringatom el a bordák alatti sóhajt. Vad Fruttik
2. Egy bölcs mondás sokszor csak falra hányt borsó, de egy kedves szó soha nem felejtődik el. Arthur Helps
3. A falnak füle van, sőt nyelve is. Lope de Vega
4. Anyám kivert - a küszöbön feküdtem - magamba bujtam volna, nem lehet - alattam kő és üresség fölöttem. Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. József Attila
5. Tudja, az a fura, hogy valamire emlékszik az ember, valamire nem. Emlékszem a legelső buszozásomra az iskolába, jól emlékszem. Igazán fura, mik maradnak meg az ember fejében. A születésemre például nem emlékszem. És nem bírom felidézni az első karácsonyi ajándékomat, vagy hogy mikor vittek először a folyópartra piknikre. Viszont arra jól emlékszem, mikor hallottam először a világ legédesebb hangját. Sose láttam olyan szépet életemben, mint az a kislány. Olyan volt, mint egy angyal. (...) Attól kezdve mindig együtt voltunk, úgy voltunk, mint a borsó meg a héja.
6. Fura kapcsolatban állok a múlttal. Vagy mélyre temetem, vagy rágódom rajta.
7. A falnak is füle van.
8. Ha visszatekintek a gyermekkoromra, sajnos, azt kell látnom, hogy nagyon undok kisgyerek voltam. Igen nagyra tartom a szüleimet, hogy ennek ellenére hagytak felnőni. Oly egyszerû lett volna valamit a fejemre ejteni az ablakból. Biztosan százszor is érezték a kísértést, de valami visszatartotta őket. Bizony, nagy kártevő voltam a ház körül. Pelham Grenville Wodehouse
9. Érzem gyerekkorom zárt ajtóinak súlyát.
10. Szívedbe vésem és füledbe rágom: Rossz volt embernek lenned a világon. Karinthy Frigyes