Szüleink mentális és emocionális magvakat ültetnek el bennünk - magvakat, amelyek velünk együtt fejlődnek és növekednek. Egyes családokban ezek a szeretet, a tisztelet és a függetlenség magvai. Sok más családban azonban a félelemé, a kényszeré és a bûntudaté.

Kapcsolódó idézetek

1. - Lehet, hogy a szüleink ültetik el bennünk a félelemmagokat? Ahogy végiggondolom, minden rettegés forrása visszavezethető a gyermekkorra. Talán a neveltetés formálja a félelmeinket? - Meglehet. De kár a szülőket okolni. Ha ők hibáztak, nekünk kell kiköszörülnünk a csorbát. Az ujjal mutogatás nem megoldás. Lakatos Levente
2. A családi élet az első olyan iskola, ahol érzelmi leckéket sajátítunk el. A bensőséges kapcsolatok inkubátora ez, ahol megtanuljuk, hogyan érezzünk saját magunkkal kapcsolatban; a többiek miként fognak reagálni az érzéseinkre; mit gondoljunk ezekről az érzésekről és milyen reakciók közül válogathatunk; hogyan vehetjük észre és fejezhetjük ki a reményt és a félelmet. Ez az érzelmi nevelés nemcsak a szülők szavai és tettei révén valósul meg, hanem a modellek által is, amelyet saját érzelmeink, illetve a házastársak közötti érzelmek kezelésével mutatnak fel. Daniel Goleman
3. A családban megtanuljuk értékelni az embereket attól függetlenül, hogy hogyan néznek ki, vagy mit tudnak értünk tenni. Megtanulunk a belsőnkből szeretni. Andrew Matthews
4. A szeretet lehetőségével, de nem a képességével születünk. Azt a családban tanuljuk meg, a legelső kapcsolódásainkban.
5. Számos döntésünk a szokásaink eredménye. Ezek közül néhányat örököltünk, másokra akarva-akaratlanul szüleink kondicionáltak bennünket nevelési eszközeikkel.
6. A tudatlanság gyûlöletet szül. A félelem az apja, és az elszigetelődés az anyja. Mikor nem értünk valamit, félni kezdünk tőle, és távol tartjuk magunkat tőle. A félelem pedig csak nő bennünk, és néha gyûlöletbe csap át.
7. A gyermek, aki a legkedvesebb. Kérhet szépet, lehetetlent, elkövetheti akár a legnagyobbnak gondolt bûnt. Mi, szülők megbocsátunk, mert ezt hordozzuk a génjeinkben, és a szüleink is ezt hagyták örökül nekünk.
8. Azok az emberek, akik próbára teszik a türelmünket, valószínûleg okkal vannak jelen az életünkben. Lehet, hogy hozzájárulnak a személyes fejlődésünkhöz, az együttérzésünk és megértésünk növekedéséhez. Feltétlen szeretetre taníthatnak. Julian Brass
9. Szüleinket számtalan dologért hibáztatjuk: nem megfelelő önbecsülésünkért, szerelmi problémáinkért, vagy akár azért is, hogy szeretjük a hagymát. Mígnem egy idő után rádöbbenünk, hogy ők is emberek, és ez a tény minden siránkozásunk ellenére sem fog megváltozni. Végül is, ők megtették, amit megtehettek. Audrey Hepburn
10. Olyanok vagyunk, akár a földbe ültetett mag. Növünk-nődögélünk... Előbb csak törzs vagyunk. (...) Aztán a fa, amely az életünk, elkezd ágakat hajtani. A törzsből más-más magasságban kihajtanak az ágak, majd azokból is szerteágaznak ellentétes irányban növő ágak. Azok az ágak további ágakban folytatódnak, amelyek vékony ágakká válnak. A vékony ágak pedig, ha belegondolunk, egyazon növényből indultak ki. Az élet is ilyen, kicsit nagyobb léptékben. Minden egyes nap minden egyes másodpercében. A mi perspektívánkból - azaz mindenki perspektívájából nézve - kontinuumnak érződik. Az ágak csupán egyetlen utat jártak be. Ám vannak más ágak. Vannak más mai napok. A többi életünk más lehetett volna, ha az életünk korábbi szakaszaiban más döntéseket hozunk. Ez az élet fája. (...) Az embert megőrjítheti, ha belegondol, milyen életei lehettek volna. Matt Haig