Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Születésünktől fogva távolodunk, és minden nappal egy kicsit messzebb kerülünk önmagunktól, mígnem aztán egyszer csak egyáltalán nem ismerjük ki már magunkat.

Robert Seethaler
🖤 Gyász 👋 Búcsúzás
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Fokozatosan távolodunk önmagunktól és másoktól. Mintha egész életünk arról szólna, milyen messzire tudunk jutni egymástól, és nem arról, milyen közel kerülhetünk a másikhoz. Leo Buscaglia
  2. Lehet, hogy mindennap meghalunk. Lehet, hogy minden hajnalban újjászületünk, egy kicsit megváltozva, egy kicsivel odább az úton. S ha már elegendő nap áll közénk meg a közé, aki voltunk, akkor idegenek leszünk. Lehet, hogy ezzel jár, ha felnövünk. Mark Lawrence
  3. Végül az életünk kilök magából: hogy mikor jön el, az órát és napot nem tudhatom. Rakovszky Zsuzsa
  4. Első levegővételünktől kezdve öregszünk és közeledünk a halálhoz, napról napra valamivel jobban.
  5. Az emberek néha eltûnnek az életünkből, és sosem látjuk őket többé. Mary E. Pearson
  6. Minél inkább öregszünk, annál szûkebb körbe szorulnak érzelmeink: mindennap vesztünk valamit abból, mi becses volt előttünk, s nem találunk érette kárpótlást, így ízenkint elhalunk, míg utoljára egyebet nem szeretünk önmagunknál, s érzeni s élni megszûntünk - még mielőtt megszûnt volna ittlétünk. Jean-Jacques Rousseau
  7. Mind egyedinek születtünk, a tapasztalataink által változunk és formálódunk. Mindannyiunkból lesz végül valaki.
  8. Úgy telik el az életünk, hogy időről időre elfelejtjük saját magunkat: eltemetjük azt, akik voltunk. Egy idő után mindannyian kimondhatatlanul belefáradunk abba, amik vagyunk, és amik voltunk. Javier Marías
  9. Mentül magasabban állunk, annál nagyobb kört látunk magunk körül, s minél nagyobb kört látunk magunk körül, annál kisebbnek érezzük önmagunkat; s így minden fáradságunk, mellyel a mindennapiság színvonalán feljebbre emelkedni törekszünk, csak oda vezet, hogy szerényebbekké váljunk. Eötvös József
  10. Mintha nem is egy önálló férfi lennék, csak egy másik férfi árnyéka. Így válunk mindinkább láthatatlanná, ahogy öregszünk, és végül az emberek már akkor sem vesznek észre minket, ha egyenesen a szemünkbe néznek. Steven Saylor
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat