Tavasz-sirató madárdal szól; a halak szeme is könnyes...!

Kapcsolódó idézetek

1. Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom, Minden madár társat választ, virágom, virágom.
2. Tudom, hogy fog még írni!... Majd, ha a tavasz eljő, Vágtatva kavarog sok sötét felhő, A tavaszi viharok idején. Eszébe jut... egy könny... egy dal... meg: én. Nem levél lesz az: a vágy sóhaja! Párját hívó dalos madár szava, Tavasz okozta öntudatlan mámor, Mely könyörög, hív, sóhajt - s már nem vádol.
3. Kora-tavasz-éj. Fészkét nem lelvén, fölsír egy madárgyerek. Macuo Basó
4. A növények nedvei már zokognak a földben, és holnap rettentőt kiált a tavasz. Vilém Závada
5. Ó, naplemente! Még egy béka szemébe is könnyek szöknek. Kobajasi Issza
6. Õsz van és peregnek a sárgult levelek, Meghalt a földön az emberi szeretet. Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél, Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
7. Gyöngy veri az embert. Víz árad a földeken. Minden madár sző-fon; készül a könnyem.
8. Na igen, a rovarok. A tavasz állhatatos zenészei. Hangjuk nélkül az egész évszak nem ér egy kert végébe hajított gazszárat sem. Finy Petra
9. Zokog - s szép szárán könny csorog, Mint halhatatlan gyöngysorok. Edgar Allan Poe
10. A tavasz a rügyező nyárfákon zsinatoló tömérdek kismadár. Éjjelente a kandúrok pokoli kornyikálása, a Szajnán kergetőző kacsapárok, meg a szerelmesek. Ne már, hogy nem szerelmeseket látsz mindenfelé. Vég nélküli, csöpögős smárolások, feszülő farmernadrágok, kóbor kezek, foglalt padok. Anna Gavalda