Na igen, a rovarok. A tavasz állhatatos zenészei. Hangjuk nélkül az egész évszak nem ér egy kert végébe hajított gazszárat sem.

Kapcsolódó idézetek

1. Eljön a tavasz. Végül mindig idetalál. A szél kisöpri a telet, a fák zizegnek, a madarak fütyülnek, a természet hirtelen fülsiketítő zajokat produkál, elvégre a hó hónapokon át elnyelt minden hangot. Fredrik Backman
2. Kicsit olyan a kert, mint a szép zene, amelyet a Nap, ez az égi karmester vezényel. Tavasszal int, kibújnak a korai hagymások levelei és kelyhei, a színek szimfóniájának első taktusai, aztán következnek a zöld akkordok, az ezerféle különös levél a zöld minden árnyalatában, illeszkedve az örökzöldek tartós, mély tónusaihoz. Aztán ahogyan az idő múlik, a Nap egy-egy intésére felszikráznak a bokrok, nyílnak a virágok: fehérek, sárgák, kékek, lilák. Bomlanak a szép rózsák illatos szirmai. Nyáron formálódnak a gyümölcsök, ősszel roskadnak a fák, a bokrok a gazdag terméstől. Csányi Vilmos
3. Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom, Minden madár társat választ, virágom, virágom.
4. Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fûszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. Várnai Zseni
5. A tavasz a rügyező nyárfákon zsinatoló tömérdek kismadár. Éjjelente a kandúrok pokoli kornyikálása, a Szajnán kergetőző kacsapárok, meg a szerelmesek. Ne már, hogy nem szerelmeseket látsz mindenfelé. Vég nélküli, csöpögős smárolások, feszülő farmernadrágok, kóbor kezek, foglalt padok. Anna Gavalda
6. Zsendül a tavasz, szegényembert sem várja virágtalanul. Kobajasi Issza
7. Tavasz-sirató madárdal szól; a halak szeme is könnyes...! Macuo Basó
8. Tavasz van, az az évszak, amely nyugtalansággal tölti el az embert, az erősödő fény időszaka, amikor a talaj feléled és annyira megtelik élettel, hogy az emberek még álmukban, a hétköznapok zaján át is észreveszik; az élet ellenállhatatlan, buja, szemérmetlen ereje ez. Jón Kalman Stefánsson
9. Én vagyok a hang a réteken, amikor már elmúlt a nyár, A levelek tánca, ahogy fújja őket az őszi szél, Soha nem alszom át a hideg telet, Én vagyok az erő, ami tavasszal kinő.
10. Szükségünk van (...) arra, hogy a rovarok végezzék a munkájukat. Óriási a szerepük a megporzásban, a lebontásban és a talajképződésben; táplálékul szolgálnak más állatok számára, kordában tartják a káros élőlényeket, szétszórják a magvakat, segítenek a tudományos kutatásban, és okos megoldásaikkal inspirációként szolgálnak. A világot, mint a természet parányi fogaskerekei, a rovarok tartják mozgásban. Anne Sverdrup-Thygeson