Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom, Minden madár társat választ, virágom, virágom.

Kapcsolódó idézetek

1. Nálad a víz, nálam a szél. Elpusztulhat minden, ha mindez összeér, Mégis vízért sír a szél. Eleven Hold
2. Tavasz-sirató madárdal szól; a halak szeme is könnyes...! Macuo Basó
3. Gyöngy veri az embert. Víz árad a földeken. Minden madár sző-fon; készül a könnyem.
4. Mint szelíd tavaszi Eső a rónára, Ugy hulldogál csókod Ajkamra, orcámra, Mindenik cseppjéből Egy-egy virág terem... Csókzáporos tavasz!... Virágos szerelem!... Petőfi Sándor
5. Tudom, hogy fog még írni!... Majd, ha a tavasz eljő, Vágtatva kavarog sok sötét felhő, A tavaszi viharok idején. Eszébe jut... egy könny... egy dal... meg: én. Nem levél lesz az: a vágy sóhaja! Párját hívó dalos madár szava, Tavasz okozta öntudatlan mámor, Mely könyörög, hív, sóhajt - s már nem vádol.
6. Eljön a tavasz. Végül mindig idetalál. A szél kisöpri a telet, a fák zizegnek, a madarak fütyülnek, a természet hirtelen fülsiketítő zajokat produkál, elvégre a hó hónapokon át elnyelt minden hangot. Fredrik Backman
7. Tavasz van, tavasz van, gyönyörû tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél. József Attila
8. Na igen, a rovarok. A tavasz állhatatos zenészei. Hangjuk nélkül az egész évszak nem ér egy kert végébe hajított gazszárat sem. Finy Petra
9. Csoda napok járnak, változik a szél, öröm dala árad, költözik a tél. Szabadul a folyó, megölel a fény, olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
10. Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fûszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. Várnai Zseni