Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

Kapcsolódó idézetek

1. Neveti a félelmet, nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől, nem áll veszteg, ha a trombita zeng.
2. Szeretem a bátrakat: csakhogy nem elég a kardcsörtetés - tudni kell azt is, kire ránts kardot! És nemegyszer több bátorság vagyon abban, aki odébbáll, és féken tartja indulatát: hogy méltóbb ellenségnek tartsa meg magát! Csak olyan ellenségtek legyen, aki gyûlöletes, nem pedig megvetendő: legyetek büszkék ellenségetekre: így tanítottam néktek valaha. Friedrich Nietzsche
3. Nincs hatalmasabb erő, mint a szó. Vagy értelmével győz meg és hódít, vagy pedig, ami még rettenetesebb, érthetetlenségével hálóz be és nyûgöz le. A szó elnémítja a fegyvereket is. G. Hajnóczy Rózsa
4. Ijesztőnek tûnhet, hogy szavakba kell öntened, mit érzel, mire van szükséged, ha még sosem csináltál ilyet. De ha hallatod a hangod, az erőt ad.
5. Ha harcolsz a félelmed ellen, akkor szorongássá alakul - de ha meghallgatod, bátorsággá válik. Ugyanígy a harag lehet düh vagy harci kedv... a hozzáállásod dönti el. Luca Mazzucchelli
6. Minél nagyobb csatát vívsz meg, annál nagyobb utána a boldogság. Olyan szintekre emel a saját erőd, amiről azt gondoltad, hogy nem is létezik, vagy egyszerûen csak a képzeleted szüleményeként élheti meg a holnapot. De ott van, jön, csak hinni kell benne. Felülemelkedni a szomorú szürkeségen, állni a sarkadon, kiállni magad mellett, és hinni a saját erődben. Oravecz Nóra
7. Mint kehely szélén zengő aranycsöppek: Az örömital benned muzsikál, Túláradna, de nincs merre-hova, Leperegne, de csak habozva áll. Raksz vértet, páncélt a szíved fölé, De ver a szíved vért, páncél alatt - Ujjongva szólnál: most boldog vagyok! - És összeszorítod a fogadat! Reményik Sándor
8. A háború olyan, mint valami meredek helyre való felkapaszkodás: a győzelem ott van a csúcson, így hát ők csak mennek, nem elmélkednek hiába az út elkerülhetetlen nehézségeiről, nem okoskodnak ravaszul. Tulajdon érzéseik háttérbe szorulnak, most az a fő, hogy elérjék a csúcsot bármi áron is! Meg-megcsúsznak, lezuhannak, elesnek, de megint felállnak, és mennek tovább. Az ördög se tudná megállítani őket! Beszakad a körmük, majdhogy el nem véreznek, de beveszik azt a magaslatot. Ha négykézláb is, de felmásznak a csúcsra! Mihail Solohov
9. Hajolj le, érintsd meg a földet, és érezd, hogy remeg. Ha arcodon végigsimít a szél, találd ki, beszéde mit jelent. Milyen a napra tárt tenyereden a fény! Valami láthatatlan erő jön belőle, amit nem foghat fel az ész - ez átfogóbb, magasabb létezés. Richard Jefferies
10. Mit mond a szív, ha néked dobban, mit mond a láng, ha érted lobban? Mit mondok én, ha kérdezel, mit mond a karom, ha átölel?