Te, ki a nyárnak oly szép véget adsz, Hogy a mezőkön sárguló haraszt Észre sem veszi, miként múlik el Szelíd halálban ott a többivel:

Kapcsolódó idézetek

1. Lehullsz majd, nem másképp, ahogy Elszáradt levelek hullnak le a fákról; Meghalsz majd, nem másképp, ahogy Legszegényebb szolgáid halnak. Gavrila Derzhavin
2. Az én időm, mint a szép nyár Gyorsan pereg, menten eljár, S jő a sötét, a hosszú tél, Tavaszt senki már nem remél.
3. Kertem nárcisokkal Végig ûltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fûszerezted azt. Csokonai Vitéz Mihály
4. Büszke nyárfa, miért állsz, miért búsulsz a réten? Majd elhozza a holnap egy zacskóban a Holdat, Koronádra tûzi, veled marad, míg tûri, Aztán eldőltök végleg. Mindkettőtökben érett Vágy lesz bármi másra: az édes elmúlásra.
5. Õsz van és peregnek a sárgult levelek, Meghalt a földön az emberi szeretet. Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél, Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
6. Mint sárga levélke, ha sárba hanyatlik, Ha szél dühe tépi le ősz idején; - Ah! szép rövid életem, íme, kialszik, És sírba pihen le sok ifju remény. Dimitrie Bolintineanu
7. Szilaj gyönyörnek vége is szilaj, Lázába pusztul el, mint tûz s a lőpor, Mely csókolódzva hal meg. William Shakespeare
8. Halálán van már a nagybeteg természet. Úgy megszomorodom, hogyha széjjelnézek... Mint akasztott ember az akasztófáról, Sárga levél úgy csüng a száradó fáról... Végtére leszakad; letépi a hóhér... Szomorú hóhérja: a sóhajtozó szél... Szép Ernő
9. Akár harmatcsepp is lehetnél egy fûszál végén, s amikor bársonyosan sütne rád a nap, feloldódhatnál a boldogságban. De ha a nap heve túl vad, lángra gyúlhat a rét, és feléghet minden. Nem tudhatod, mi lesz a vége.
10. Olyan vagy, mint egy színpompás vadvirág, aki a legcudarabb körülmények között is kitart a viharos szélben és a tomboló hőségben, de ha valaki közel merészkedik hozzá, inkább lehullajtja szirmait, mintsem megszelídüljön. A. O. Esther