Ugrás a tartalomra
Te, kit várnak romlottak és szüzek,
Jegyese minden lehullott levélnek!
S fogadd el tőlem ezt a levelet,
Napsugárral írtam és őszi kékkel,
És reménnyel és kétségbeeséssel
És benne egész esett-magamat
Hozom, s minden nyomorúságomat,
S az életem hozom -
Fogadj el így, ahogy vagyok
Ó Õszöm, békességem, Jézusom!
Kapcsolódó idézetek
-
Te vagy szivemnek napsugára,
Te üdvöm és hitem,
Ha elhagysz, minden oly sötét lesz,
Amilyen a szivem.
-
Most mint elkapott levél,
Kit süvöltve hord a szél,
Nyugtalan vagyok magamban,
Örömemben, bánatomban,
S lelkem vágy szárnyára kél.
Vörösmarty Mihály
-
Legyen előtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S amíg újra találkozunk,
Hordjon tenyerén az Isten.
-
Légy üdvözölve ősz, te föld halála,
Borult egeddel üdvözöllek én,
E szívhez illik bús napod homálya,
S e hervadás a messze föld szinén.
Eötvös József
-
Istenem, kérlek, add, hogy elviseljem a testemet s lelkemet érő kínokat, és ne gyûlöljem meg azokat, akik mindezeket okozzák! Töltsd meg szívem szeretettel és békével, bármi várjon is rám!
A. O. Esther
-
Látom szemed: a hût, a jót, a tisztát,
Mintha a menny kapuját reám nyitnád.
A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat,
Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy,
Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat,
És üdvösségem forrása a lelked.
Tudom: a nevem imádságnak ejted.
Tudom: több vagyok néked minden szentnél,
- Ó, meg is halnék, ha nem így szeretnél -
De néha sírok. Akkor ne kérdezz.
Meghalnál értem, de meg nem értesz.
Berde Mária
-
Könyörgök Hozzád, segíts hûségeddel,
mindennapi mosolyod add meg nékem.
Gyengéd karod fejem alól ne vedd el,
engedj minden napon Tebenned élnem.
Lakatos István (költő)
-
Én leszek a szellő, mely fújja arcodat. A táj, mely körülvesz. A napsugár. Én leszek az idő, mi végigkíséri életedet. Minden egyes nap melletted leszek. Oltalmazlak, míg világ a világ.
-
Mondd azt, hogy úgy vársz, mint hajnalt az ég,
S álmomban szöktetsz át sok rossz mesén,
Biztass, hogy tiszta a szándék, a cél,
S mostoha ágyban nem ébreszt a fény.
-
Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. (...) Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tûz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihûlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos.
Latinovits Zoltán