Téged, nem mást, nem magamat szerettem e szerelemben. Érted odaadtam halálom békéjét, életemet. Hogy rontottad meg tisztaságomat? Hogy lett sárrá, mi kristályragyogás volt? Mikor lettem gyilkos, ki egykor áldozat?

Kapcsolódó idézetek

1. Voltam szolgád és királyod. Voltam kóród és virágod. Voltam fényed a semmiben, katéter a szívedben. Voltam álmod, voltam átkod, ellenséged és barátod. A halálod az életed, mondd, mid nem voltam még neked?
2. Azt hittem, immár tudom, mi a szerelem, bölcsnek véltem magam, megvigasztalódva, új szemmel néztem a világot, úgy éreztem, közelebb kerültem az élethez, és mélyebben részesülök benne. Most azonban ennek is vége lett, eltûnt a tisztaság, a vigasz, a derû, csak a vihart és a lángolást éreztem, a szívem ujjongó remegéssel megadta magát, nem érdekelte már az élet, csak arra vágyott, hogy saját tüzében hamvadjon el. Hermann Hesse
3. Igen, szerettelek én is, mindennél, mindenkinél, önmagamnál is jobban. De te megölted a szerelmemet azon a reggelen a tekinteteddel, ahogy rám néztél... és a szavakkal, amiket kimondtál.
4. Mi megalázható volt, megaláztad. Mi tönkretehető volt, tönkretetted. Szerelmed te adtad, vissza is te vetted. Kimondtam titkodat. Nincs rá bocsánat. Csak te tudod, így lett-e könnyebb? Mi megölhető volt, megölted. Lakatos István (költő)
5. Majd ha nyárfa-testben élek, rezgő lombbal hintelek, majd ha árny leszek, kísérlek, ha koporsó, rejtelek, ha tűz leszek, melengetlek, ha fény leszek, áldalak, ember vagyok és szeretlek, minek is bántottalak? Weöres Sándor
6. Lángba mártottad életem, s most jégbe dermedt pusztába veted. Te - ezt vétetted ellenem! Szerelmem, én - mit vétettem neked?
7. Voltam már néhányszor úgy, hogy felolvadt és kiáradt a szívem, forró szeretet töltött el és fájdalmas vágy, hogy elmondjak magamról mindent barátnak, szeretőnek: odaadjam magam, maradék nélkül, hogy megszeressenek, megsajnáljanak - látod, ez vagyok. Ilyenkor kutattam magamban, megindultan, alázatosan, tisztán. Karinthy Frigyes
8. Téged azért szeretlek, mert hozzám tartozol, őt azért, mert nem tartozott hozzám - az, hogy téged szeretlek, önbizalmat és erőt ad, az, hogy őt szerettem, megalázott és megsemmisített. Szerb Antal
9. Nem akartalak téged elveszíteni, ezért mindig megértő, kedves, attraktív, érdeklődő akartam lenni veled. Eközben magamat veszítettem el.
10. Néked mit vétettem, hogy már nem akarod szerelmem? Mást ölel téjszín fehér karod; hajad szép függönyét most másra takarod. Kálnoky László