Tied ez a mese, tegye gyöngéd kezed szép gyermekálmaid közé, miket emlékezet tart össze, mint hervadt csokort, mit zarándok szedett.

Kapcsolódó idézetek

1. Számtalanszor újra látom képedet, kedves emlék, elfeledni nem lehet. Szőke fürtjeiddel játszadoz a szél, elmúlt szép napokról, terólad mesél... Szilvási Lajos
2. Mint a hajléktalan aki örökké magán hordja minden keservesen megszerzett ruhadarabját hogy el ne vegyék tőle míg alszik magát öleli álmában úgy szorítom magamhoz megmaradt emlékeimet rólad. Hodász András
3. Belülről lebbensz, így vetít az elme; valóság voltál, álom lettél ujra, kamaszkorom kútjába visszahullva. Radnóti Miklós
4. Szemed zöld és az ajkad piros volt! A szívemen aludt fehér kezed, s ma, mint kagyló a szép kerek gyöngyöt zárom be kövülő emlékedet. Takáts Gyula
5. Lelkedre szabott emlék leszek, őrizd meg benne magad. Jánky Béla
6. Álmomban - úgy szeretlek - multamba is már beeresztlek. Gyermekkoromban jársz fel-alá velem, - ha est közelget, nevetve rántsz kézen anyámnak hivó szavára, tán anyám vagy - Ismerlek; mosolyodban forgok melegen, végül megnyugodtan. Illyés Gyula
7. Az embernek úgy kell a mese, mint az édes álom. Vavyan Fable
8. Egy gyermek álmai (...) frissek és furcsák, még nedvesek a színei, mint a kötélre száradni csipeszelt fényképeké.
9. Ellenfele vagyok magamnak és testvére ellenségeimnek az elítéltnek segítem vonszolni keresztjét közben egy mély álom vizén ringat a szél s csukott szám a Te csókod ízét őrzi. Kassák Lajos
10. Akár akarja az ember, akár nem, azokat a mintákat viszi tovább, amiket ő látott gyerekként, úgy rögzülnek belé, mint friss aszfaltba az óvatlan járókelők szandálnyomai. Pál Sándor Attila