Ugrás a tartalomra
Tudod mi a te bajod, kedves névtelen barátnőm? Az, hogy buta vagy. És nincs bátorságod. Nem mersz szembenézni a tényekkel, és saját magaddal sem. Félsz az érzéseidtől. Pedig azok, akik szeretik egymást, összetartoznak, és csak együtt lehetnek igazán boldogok. Szabad szellemûnek vallod magad, és félted a szabadságodat. Rettegsz attól, hogy valaki kalickába zár. Hiába, máris falakat vontál magad köré. És hiába menekülsz Brazíliába, Texasba vagy bárhova, ezek a falak ott is körülfognak. Mert akárhová mégy, mindig is magányos maradsz.
Kapcsolódó idézetek
-
Félek a magánytól (...). Hogy miért, nem is tudom. Ha a szobámban a négy fal rám mered, az iszonyú. Olyankor gyorsan kinyitom az ablakot, hogy embereket lássak, és mindig csak azokat látom meg, akik karonfogva mennek, házaspárokat és egymáshoz tartozó fiatalokat, s akkor úgy tûnik, a világon csak egyedül én vagyok magányos. Pedig tudom, hogy sokan vannak, akik ilyen vagy olyan okból, talán rögeszméből vagy mit tudom én miből, nem képesek megtalálni társukat. És gyûlölöm magam az ostobaságomért, de ez az ostobaság bennem van, örökké velem, és talán sohasem tudok megszabadulni tőle.
-
Végre is be kell vallanom - félek. Valami buta és megmagyarázhatatlan félelem ez. Nem attól félek, hogy betörők leütnek és elveszik a pénztárcámat, hanem a csöndnek és a sötétségnek és az egyedüllétnek van valami nyomasztó hangulata, ami végeredményben félelem.
Török Sándor
-
Félek, hogy egyedül maradok. Attól félek, hogy mindig valakinek a barátja, vagy húga, vagy bizalmasa leszek, de soha nem mindene valakinek.
-
A félelemmel az a helyzet, hogy mindig benned van. Félelem az ismeretlentől, félni egyedül szembenézni vele, félni, hogy a hozzád legközelebb állok szörnyetegek. Félni, hogy amint az egyiküket legyőzöd, rögtön a helyébe ugrik egy másik. Félni, hogy újabb rém les rád a sötét folyosó végén. Egyedül, bánatosan, magányosan.
-
A függetlenség, a szabadság veszélyes fogalmak, semmiképpen nem köthetők szervesen az egyedülléthez, a magányhoz. Gondolj bele, miért siránkozik az a sok egyedülálló, hogy ő magányos! Miért nem örül annak, hogy legalább szabad, független? Hát én megmondom neked, azért, mert nem szabad és nem független, illetve nem attól az, hogy nincs, úgymond, senkije.
-
A saját furcsaságainkkal és gyengeségeinkkel - csodalatosan tökéletlen módon - együtt élni eleinte bátorságot igényel, főként, ha gyerek- és serdülőkorunkban nem bátorítottak minket erre. De a személyes furcsaságaink megélése nem egyenlő rögtön a magányossággal - és fordítva: akit állítólag mindenki kedvel, az nem jelenti azt, hogy boldog is. Aki búcsút tud mondani a szeretet és az elismerés vágyának, az addig ismeretlen szabadságot fog érezni.
-
Néha nyugtalan lelkem és félek,
hogy nem mondhatom el,
azt, hogy nélküled semmit sem érek.
Caramel
-
A lelked szabad akar lenni, de a szabadság veszélyes. A szabadságban nincsen biztosíték. A szabadság nem nyújt biztonságot. A szabadság nem más, mint borotvaélen sétálni - minden pillanat veszélyes, küzdelmes az út. Minden pillanat kihívás az ismeretlentől. Olykor túl forró, olykor túl hideg, és nincs ott senki, hogy vigyázzon rád.
Osho
-
Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. A magány ugyanis az, amikor az ember nincs kibékülve azzal, amit a tükörben lát. Az a magányos ember, aki valamiért képtelen kilépni a saját falai közül. De nem mindenféleképpen marad magányos az az ember, aki falakat, rosszabb esetben várakat épít maga köré, mert jön egy szerencsés ember, aki lerombolja azokat. Az viszont örökké magányos lesz, aki úgy érzi, nem érdemli meg, hogy szeressék.
-
Félsz lazítani, félsz elengedni magad, félsz bárkit is közel engedni magadhoz, mert még véletlenül beléd lát.
Nora Roberts