Tudod, mit kéne? Olyan huszonöt éves korig eljutni, és megállni abban az életkorban. Ott már minden oké, jönnek a csajok, nem vagy már taknyos, de még tata sem, senki sem szólhat rád, ha van pénzed, oda mész, ahová akarsz. Nem fáj semmid, nincs semmi bajod. De az a baj, hogy nem lehet megmaradni egyetlen életkorban sem. Valamiért ez az idő folyamatosan telik.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindannyiunk életében eljön a pont, amikor felnőtté kell válnunk, csak nem tudjuk, hogy ez mikor következik be. Van, akinél 18 évesen, van, akinél 40 évesen, de egyszer eljön.
2. Fiatalnak lenni nem olyan jó dolog. Az a bizonytalanság kora, nem csak anyagilag. Még nem tudom, ki vagyok, jó vagyok-e, elég szép, elég okos vagyok-e, elfogad-e anyám, apám, szerelmem, tanárom, főnököm. Ahogyan az ember idősödik, ezek azért eldőlnek. Némelyikre az a válasz, hogy nem, de még az is jobb, mint a bizonytalanság. Ezért gondolom, hogy amikor valaki a hatvanadik életévét elérte, és ezeket a kérdéseket nem tudta tisztázni, valamit elrontott. Vámos Miklós
3. Tizennyolc évesen baj, ha valakinek nincsenek forradalmi gondolatai, de ötvenkét évesen már régen rájössz, hogy mindenkinek magát kell megváltoztatnia, és akkor megváltozik a világ is. Legfeljebb csak segíthetünk egymásnak, annak, akiben megvan az igény a fejlődésre.
4. Fordulópont sokszor van az ember életében, minden kornak megvan a maga fordulópontja, tehát nem érdemes és nem szabad állandóan azon rágódni, hogy most ötvenéves vagyok, most hatvan, satöbbi, mert akkor kínos lesz a dolog. Én, amíg egészséges vagyok, s reggelente úgy ébredek, hogy jó erőben érzem magamat és nem vagyok nyomorék, addig nem gondolok a koromra. Jean-Paul Belmondo
5. Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk, igyunk és más felnőttes dolgokban vegyünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősségteljesek legyünk. Komolyak, felnőttek. Megnövünk, megöregszünk, de felnövünk-e valaha is? Valahogy felnövünk, családunk lesz, férjhez megyünk, elválunk, de többnyire ugyanazok a problémáink, mint tizenöt évesen. Mindegy, mennyit növünk vagy öregszünk, akkor is örökké botladozunk, örökké keresgélünk.
6. Amikor az ember még gyerek, alig várja, hogy idősebb legyen. Felnőttként, nagyjából hatvanéves koráig elsősorban arra törekszik, hogy fiatal maradjon. Mire az ember megvénül, már semmilyen célja nem marad. Ez itt a létezés ürességének esszenciája. Nincsenek célok.
7. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de egyáltalán nem aggódom a korom miatt. (...) Miért is kellene bárkinek aggódni a kora miatt? Nem tudunk ellene mit tenni, nem leszünk fiatalabbak. Nem aggaszt, csak ki akarom élvezni az életet. Szerintem a kor jó dolog, mert egyenlő azzal a tapasztalattal, amit megéltél, és én az összes tapasztalatot, amelyre szert tettem az életem során, az előnyömre használom. Freddie Mercury
8. A leghatározottabban az a véleményem, hogy az ember huszonegy éves kora felett hajnali négykor ne keljen ki az ágyból, sőt ébren se legyen. E korai óra komor gondolatokat szül. Huszonegy évesen az ember előtt még ott van az egész élet, bizakodva nézhet a jövőbe. De ha már harmincéves vagy, életed a jövő és a múlt fura keveréke, s csak akkor szabad belegondolni, mit tartogat a számodra, ha ragyog a nap, a világ pedig tele van melegséggel és optimizmussal. Pelham Grenville Wodehouse
9. Addig él az ember, ameddig vannak tervei, vágyai, reményei. Még áhít valamit, még csalódik, még kétségbe esik. És abban a pillanatban, amikor ezek már nem lesznek fontosak, akkor vége van mindennek, teljesen mindegy, hogy hány éves valaki. Udvaros Dorottya
10. Hadd ne kelljen már szégyellni, hogy hány évesek vagyunk! És ezt a legkomolyabban mondom. Sőt, ha van bennünk egy viszonylagos, őszinte béke, akár büszkék is lehetnénk arra, ahogy ennyi idősen kinézünk. Viccesnek tartom, amikor valaki 1-2 évet letagad, és nem értem az okát. 48 vagy 51: nem teljesen mindegy?! Détár Enikő