Tudom, hogy elhagy egy napon, s tudom, hogy hûlt helyén az emlék különb lesz nála s rabja lennék rögtön, mihelyt feloldozom, de emlékét is vállalom,

Kapcsolódó idézetek

1. De ha elhagysz engem, meghalok, vagy ami még rosszabb, tán megmaradok, s akkor mindörökre elveszek, és már nem kell, aki hazavezet. Presser Gábor
2. És ha én már nem is leszek, Az ígéretem megmarad, Tudom, mikor árulsz el majd, S velem együtt önmagad. Ismerős Arcok
3. Miként a rab cellafalat, úgy kopogtatnám sírodat, megtanultam ott a jelet - de más rabság ez, a tied. Zelk Zoltán
4. Úgy veszem az emlékeket, ahogy vannak, elfogadom őket, és amikor csak tehetem, hagyom, hadd vezessenek. Ez gyakrabban adódik, semmint ahogy azt elárulom. Nicholas Sparks
5. Ha van valamim, élvezetében az a gondolat zavar: ennyiben jobban függöm a sorstól; ha elveszítem, fájdalmamat ellensúlyozza, hogy ennyivel függetlenebb vagyok. Bolyai Farkas
6. Maradnék, de érzem, hogy mennem kell, Mert vár valahol egy másik út. Hogyha most is úgy szeretsz, engedj el, ma már Nem köt ide, csak a múlt.
7. Kell. Ma még kell. Holnap is. Egy hét múlva is. Egy hónap után is talán, de ha egy reggel úgy ébredek, hogy már nem kell... Akkor mihez kezdjek? Akkor hogyan szabaduljak meg tőle? Amikor már én kellek neki jobban, mint ő énnekem!... Most, amikor ő bizonytalan, most kell határozottnak lennem. Most, magammal szemben. Mert egy hónap múlva már ővele szemben kellene erősnek lennem. Megbántani, megalázni, vérig sérteni, hogy elmenjen. Szilvási Lajos
8. Én vállalom az újat és a mást, ha az is sorsom, hogy nem sikerül, De nem követhetem vakon az elsőt, mert lehet, hogy éppen most menekül.
9. De hogyha úgy leszel vele, Hogy mégiscsak néhanapján Szükséged lesz rám, Én majd ott fekszem, Ahol hagytál. Heaven Street Seven
10. Előfordul, hogy egy emléket olyan mélyre elások, hogy el is felejtem, így kevésbé fájdalmas, mint nap mint nap szembesülni vele.