Tudom, hogy sokak szótárából kihullott a "mégis", hogy sokan másra fordítják - olykor pazarolják - az energiáikat, nem a mûvészetre, az olvasásra, a színházra. De még így is hinnem kell abban, hogy ha esetleg bejönnek egy előadásra, akkor legalább arra a néhány órára sikerül lekötni őket.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek kezdik más szemszögből figyelni a belső idő fogalmát. De még mindig rengetegen vannak, akik a hétköznapi rohanás közepette elfelejtik az értékeket, a fontos találkozásokat, a kütyüjeiket nyomogatják (magamon is tapasztalom), és egyre gyakrabban látok mobilozó embereket a színházakban, akik mellékesen élvezik az előadásokat, csak közben görgetik az idővonalakat, várják az üzeneteket... mindenkinek van valami fontosabb dolga a jelennél.
2. Azonnal érződik, hogy jön-e aznap az emberrel a közönség. Amikor nem, az nagyon nehéz, mert ilyen helyzetben könnyen abba a hibába lehet esni, hogy elkezdünk erőlködni, ami viszont csak még inkább eltartja az egésztől a közönséget. Fontos, hogy legyen bennünk egy könnyedebb lelki tartás, nem szabad erőltetni semmit, így végül többnyire átbillen a dolog. Nagyon érdekes, hogy sokszor elég csak három-négy ember, akik képesek magukkal vinni a közönség többi részét, akiknek köszönhetően eluralkodik egy hangulat. Talán pont ez a színház lényege, hogy minden este másik közönséggel találkozik az ember, és hogy miként sikerül hatni rájuk újra és újra. Molnár Piroska
3. A színház feladata csak az lehet, hogy aki két és fél órára beül a nézőtérre, azzal képes legyen elfeledtetni, hogy mi történik az épületen kívül. Vígjáték, dráma vagy kabaré - teljesen mindegy. A lényeg, hogy szórakozzon a nép. Agárdy Gábor
4. A színház lényege a gondolkodtatás, és az, bár ez számtalanszor elcsépelt, hogy tükröt tartsunk az adott kornak. És tényleg, nem válaszokat kell adni, mert énszerintem sokkal érdekesebb, amikor gondolkodásra sarkallja a színház vagy egy adott mûvészeti ág a nézőt vagy a hallgatót, a befogadót.
5. Muszáj magamra is figyelnem. Arra, hogy kapjak impulzusokat, hogy el tudjak menni színházba, moziba! Ott van négy könyv az éjjeliszekrényemen, és csak várnak... ha nincs, ami bejön, akkor nem tud mi kimenjen, és egy aktuális mûsornál kevés lehetsz.
6. Az emberek nem csak a pénzüket pazarolják el, de az idejüket is. Sőt, az idejüket sokkal inkább. Több pénzt keresni nem olyan nagy mûvészet, de több időt egy perccel sem tudsz magadnak csinálni. Amit pénzt nem kerestél meg ma, annak nagy részét meg tudod keresni holnap is, de ami időt ma eltékozoltál, az már örökre kárba veszett. Csernok Miklós
7. A közönség két nap, sőt, sokat mondtam, inkább fél órán belül elfelejti az embert. (...) Csak mi hisszük, hogy másoknak is létfontosságú, amit csinálunk, és emlékezetünk fennmarad az idők végezetéig. Ezek nagyon mulandó dolgok, az embereket mindig a jelen idő érdekli. Gálvölgyi János
8. Azt hiszem, az emberek addig érnek valamit, amíg gyerekek képesek maradni. És mi a gyerek? Kicsi ember, aki még élvezetét leli a játékban. Én már csak unatkozni tudok játék közben is. Kiveszett belőlem a gyermek egészen. Elpárolgott a képzelgés adománya, amely talán egyedül képes tetszetőssé festeni a dolgokat, az eseményeket. Nincs erőm hozzá, hogy legalább a képzeletem szülte erényekkel ruházzak fel embereket, vagy legalább csak a magam cselekedeteibe magyarázzak bele némi magasabbrendû szépséget... Szilvási Lajos
9. A színháznak nagyon érzékenyen kell közvetítenie a nézőknek, sokszor a dolgok előtt járva. Jelezni, hogy mire kellene figyelni, vagy rátapintania arra, ami a nézőket izgatja, érdekli. Ez dolga a színháznak. De azt sem jó sulykolni, hogy minden rossz. Nem jó nyomasztani. Máté Gábor
10. A mai emberek jókora része folytonos ingeréhségben szenved: a birtokában lévő szellemi tartalmakba való elmélyedés helyett mindig új és gyorsan változó érzéki ingerre vágyik, amilyen a színház, a mozi és a rádió. Csak inger kell neki, amely a jelen pillanatban lelkét megkötözi és elfoglalja: mindegy neki, hogy a színház, a mozi vagy a regény detektív-történetet vagy szerelmi tragédiát zúdít-e reá, hogy a rádió ájtatos oratóriumot, zenés bohózatot vagy sikamlós operettet, Bachot vagy Strauss Johannt muzsikál-e. A tudásszomjat is az ingerszomj pótolja: ez pedig az embert képtelenné teszi az igazi elmélyülő gondolkodásra és érzületre. Kornis Gyula