A mai emberek jókora része folytonos ingeréhségben szenved: a birtokában lévő szellemi tartalmakba való elmélyedés helyett mindig új és gyorsan változó érzéki ingerre vágyik, amilyen a színház, a mozi és a rádió. Csak inger kell neki, amely a jelen pillanatban lelkét megkötözi és elfoglalja: mindegy neki, hogy a színház, a mozi vagy a regény detektív-történetet vagy szerelmi tragédiát zúdít-e reá, hogy a rádió ájtatos oratóriumot, zenés bohózatot vagy sikamlós operettet, Bachot vagy Strauss Johannt muzsikál-e. A tudásszomjat is az ingerszomj pótolja: ez pedig az embert képtelenné teszi az igazi elmélyülő gondolkodásra és érzületre.