Úgy fáj már minden, minden idebenn: A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj, Minden, mi általreszket szívemen, Legyen az ember, muzsika, vagy táj, Úgy fáj már minden, minden idebenn.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindannyian ismerjük a mondást, hogy szavakkal ölni lehetne. Igaz. A szavak fájnak. Mélyre hatolnak a szívünkbe, ahol a fájdalom kitölti a teret, és a szívünk még arról is megfeledkezik, miért dobog egyáltalán.
2. Fáj néha minden, fáj néha az egész életem, fáj, hogy az élet véges, Fáj, hogy sosem, sosem végtelen.
3. Szívemet kéne kitépnem, hogy mindezt ne érezzem, Mert nincs hitem, nincs mire várnom, Nincs helyem, érzem e tájon, Nincs érzés, mi ennyire fájjon. Miklós Tibor
4. Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek, A szívemet nyomja, mikor a múltba nézek, Könnyeim hullnak, a párnára borulva Sírok egy végtelen könyvet lapozva. Children of Distance
5. Fáj minden szó, Mint a kés az éj szívében. Még él az árny: Megpihent a lelkemen.
6. Mert egyre inkább bennem vagy: mindjobban fáj, ha nem vagy itt. Félszív, félszem, félszó - a fájás egész csak, s a félsz, hogy a világ nélkülem vidít-szomorít. Szilágyi Domokos
7. Fájnak a szavak. Minden sokkal jobban fáj, ha az ember a legjobb barátjától hallja.
8. Úgy fáj a szívem, Ahogy soha régen. Más után kell néznem, Hát ez az, ami fáj. Kovács Kati
9. Annyira fáj, hogy nem lehet a kezed a kezemen örökké, A szíved a szívemen, a nyom, ami elkísér, mielőtt mennél. Annyira fáj, hogy nem lehet az időt megfogni, ha kérem, Bármire képes lennék érted, ha fordul az érem. Children of Distance
10. Némely szó egyszersmind beszéd is, sírás és kiáltás egyszerre. Minden rajongás és minden fájdalom egybeolvad, és együtt tör ki benne. Victor Hugo