Ugyanannyira a saját élvezetedre vetsz oda egy kétpennyst a koldusnak, mint ahogy én is a sajátomra iszok meg még egy whiskey-t szódával. De én, kevésbé lévén nálad csaló, nem dicsérem magam a saját élvezetemért, és nem is igénylem a te csodálatodat.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem te szeretsz igazán, aki ad, hanem a koldus, aki elfogad. Lehet, hogy te csak egy szerepet játszol magad és Isten előtt - ő meg hálás, hogy ehet. Müller Péter
2. Veled mindenkinél büszkébb vagyok; Csak egyben koldus: mindent elvehetsz, S ezzel a legkoldusabbá tehetsz. William Shakespeare
3. Bûn, hogy a koldusnak a tenyerébe vagy a kalapjába pénzt teszek. Tudom hogy bûn, mert érzem, hogy bûn. Bûnöm, hogy koldus is van az emberek között, akik mind hasonlítanak hozzám. Bûnöm, hogy amikor a pénzemet rákenem a koldusra, azt mutatom neki, mintha én más volnék mint ő, mintha különbség volna köztünk! Bûnöm, hogy fölhasználom a koldust arra, hogy jófélének képzeljem magam abban a pillanatban, mikor pénzt köpök. Bûnöm, hogy elmulasztom megköszönni a koldusnak, hogy elvette tőlem a pénzt, sőt hogy elviselem, hogy ő köszönje meg nekem a jóságot, amit olyan olcsón vásároltam tőle. Szép Ernő
4. Nézd meg magadat ajándékozás közben. Hogy is mondtad? Érdek és elvárás nélkül adsz, nem vársz viszonzásul ajándékot, mert neked a másik öröme az öröm... igen, te valóban nem ajándékot vársz viszonzásul, hanem a másik ember örömét. S ez talán még rosszabb, mint ha egy vázát vagy nyakkendőt kérnél cserébe, mert azt az embert, akinek meglepetést szeretnél szerezni, belekergeted a hazugságba. Hiszen mi is történik? Odaadod a csomagot, és lesed, hogy mennyire örül az ajándékodnak. Még mondani is szoktad: "nyisd már ki, hadd lássam az arcodat!" A szerencsétlennek azonnal görcsbe rándul a gyomra, és miközben a csomagot bontogatja, lehajtott arcán már a mosolyt gyakorolja, mert tudja, hogy meg kell felelnie az üzletnek: ajándékot adtál, amiért neki cserében örülnie kell. (...) Az örömszerzés csodáját tönkreteszed az öröm elvárásával.
5. Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. József Attila
6. Ha valamelly jó barátomnak értéke mindég fogy és fogy 's én azt látom, nem kötelességem e néki azt mondanom 'te nem sokára koldus lészel'. 'S vallyon jobb barátja e az, a' ki ne hogy fájdalmat okozzon néki, esztelen reménységét addig táplálja, még igazán koldus lesz. Széchenyi István
7. A koldus semmiben nem különbözik tőled vagy tőlem, csak nincs pénze.
8. Egy személy kedvéért nem másíthatod meg a becsületesség és az erkölcs értelmét, s nem győzheted meg önmagadat vagy engem arról, hogy az önzés egyértelmû a megfontolással, vagy hogy a veszély iránti érzéketlenség legjobb biztosítéka a boldogságnak. Jane Austen
9. Amikor nincs szereteted, és a másikat kéred meg rá, hogy adjon neked, koldus vagy. A másik pedig téged kér, hogy add meg neki. Két koldus nyújtja ki egymás felé a kezét, és mindketten abban reménykednek, hogy a másiknál van, amit keresnek. Osho
10. Akinek hazudok, az kevésbé gyûlöl engem, mint ahogy én kénytelen vagyok gyûlölni azt, akinek hazudtam. Hamvas Béla