Uram, mért adtad e havat? sötét tetőkre szép havat? (...) Mért adtad e fehér havat? fehér karácsonyt és havat? (...) Angyali dunyhák pelyheit, gyémánt havat, cukor havat, vedd vissza e fehér csodát, mert fáj a szívünk s megszakad!

Kapcsolódó idézetek

1. Hópihe szállong égből ágra, angyalok éberen őrzik a lépted. Karácsony tárja lelked tágra, messze világlik a szívbeli fényed. Ara Rauch
2. Karácsony este... hangulatok szállnak... Fehér hópelyhek fehér angyalszárnyak... Szelíd melegséggel van szívünk tele. Aztán megyünk tovább, sötét lesz újra, csillag nem ég, utunk hóval befújja bús életünknek dermesztő tele.
3. Kérlek Istenem, kérlek add, hogy mindenki boldog legyen! Kérlek add, hogy a boldogság úgy borítson be bennünket, akár a gyengéden hulló hó!
4. Karácsony-éj, legszentebb éj! Mennyei fény, ezüstös angyalszárnyak szövődnek sötét fátyolodba s a teremtést édes angyalének ébreszti föl karjaidból. Angyalok ereszkednek le benned magányos lejtőkre s éneklik az isteni szeretet diadalénekét. A mennyei harmónia leolvad a ködös, álmos völgyekbe, akkordjai ellejtenek a hegyek csúcsain s felhőket ringatnak hullámaikon; az erdők suttogása elakad az éji szellőben, s az alvó halandókra az álom legrózsásabb látomásai hullnak. Prohászka Ottokár
5. S itt a karácsony, no lám, igen itt van. S az bizony nem a lelket emésztő keménység, sem a szigorúság, hanem a boldogság ideje a szívnek és a szájnak. Oh te kemény apostol, bizony mondom, ez a nagy napoknak minden titka. Mintha egy kis időre elengednénk e meghajszolt világ rettenetes gyeplőit, s nagy csend állna meg feletted a levegőben, s fejed felett kigyúlnának újra régi csillagaid, amelyeket úgy megcsodáltál valamikor... S azért oly szépek, mondom, mert lihegve megálltál s íme észreveszed őket újra. Füst Milán
6. Intést kaptál, szólt a naptár, világ készül karácsonyra, (...) Mindenféle szépre, jóra, érzelmesre, meghatóra, Minden múltat elfeledve, ünneplőre kong az óra, S embert isten megsegíti; ő is készül, látható: Hull a hó, hull a hó, hull a... hull a... hull a hó. Gábor Andor
7. Meleg karácsony, szép karácsony, Miért hagytál el engemet? Már évről-évre méla gyásszal Köszönt rám fényes ünneped.
8. Csillagszórók szikráznak, bárányfelhőkről szőke angyalkák integetnek, aranycsengettyûk csilingelnek, zöld fenyőágak, ezüstcsillámok között hull a pelyhes fehér hó. Szép, szép, de egy idő után már sok. Túl hangos, túl fényes, megelégeli az ember. Az advent, a várakozás ideje, nyugodalmas, békességes. Egy koszorú, négy gyertyával. Ünnepi, csöndben van, és megható. Janikovszky Éva
9. Ó, Uram, mily ördögien gyönyörû, hogy szárnyat adtál angyalaidnak! Ha helyettük nekünk, halandóknak adtál volna, magasra repülhetnénk, hogy lássuk, milyen jelentéktelenek és szánalomra méltóak vagyunk.
10. Nem kérhetem a telet, hogy meghagyjon egy rózsabokrot, Nem kérhetek egy szilfát, hogy körtét teremjen, Nem kérhetem az örökkévalót egy halandótól, És ezer gyöngyöt csináljon, mielőtt mocskos lesz. Ó, szerelmem, nagyon fáj, Hogy többé már nem hiszel az ígéreteimnek.