Üzte vad láz régen, Megölte gyász, szégyen; Mostoha világnak Árvája, - de már csak A béke övé.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyötrelmes, keserû a halál a vigadozóknak, S édesen enyhítő, akinek élte keserv. Petőfi Zoltán
2. A papirokon már rég béke van. Rajtuk az írás már meg is fakult. De mindez nem ér semmit, míg a múlt Háború okai még egyre visszajárnak, Mint éjféli, rémes, kísértő árnyak, Féltékenység, irigység, gyûlölet, S száz más rossz, mi ezek nyomán jöhet.
3. És hosszu béke van s az ember Rémítő szapora, Talán hogy a dögvésznek egyszer Dicsőbb legyen tora. Vörösmarty Mihály
4. A tûz, amely egykor lobogva lángolt, gyengült, gyengült, és kihunyt csendesen. Hidd el, fáj a magány. A lélek vágy szeretni, s én mégsem fogok ezután; a földön - már tudom - nem részegít le semmi, az első szerelem csupán. Jevgenyij Abramovics Baratinszkij
5. A béke disznóól, rend csak a háborúban van. Békében a nép elvadul. Bertolt Brecht
6. A puszta akaratnak szegény a békéje, és még szegényebb a boldogsága. Lakatos Menyhért
7. Így táplálkozom a halállal, És így lakik jól ő velem; Az életem rég nem enyém már, Vadhúsként nő a szivemen. Pilinszky János
8. Csak emlék a világ. Jobb volna élni, jobb magadat merészen felcserélni, elhagyva élted rég megunt körét. De hü a szív, a régit kezdi ujra, jobb volna élni, máskép, megujulva, mint tavasszal a föld, a fák, a rét. Vas István
9. Ami eddig forró volt, most hideg, ami eddig fel-felizzott, az kihunyt, az élet engem többé nem fog érinteni, és nem is érdekel. Krasznahorkai László
10. Õ is, ő is csak egy volt a sok közül, Ki elhitte, nincsen már egyedül, Ahogy egyedül született, úgy halt meg. Szomja vitte más világba, Mérgek marták, sosem bánta, Bús magány volt az ő barátja.