Vadászatra és gyûjtögetésre teremtettek minket: az őskorban futni kellett, hogy ételhez jussunk. Valóban nem kell hetente maratont futni, de a testünk nagyon bölcs. Ahhoz alkalmazkodik, amit csinálunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Csak a futni tudó ember maradhatott fönn, alkothatott közösséget, és népesíthette be a Földet. Futott a vad után, hogy legyen mit ennie, és futott a vad elől, hogy ne az egye meg őt; futott, hogy párt szerezzen magának, meghódítsa, majd vele együtt fusson, míg új életük helyszínére nem érnek. Szeretnie kellett a futást, máskülönben odaveszett volna, mielőtt bármi mást szerethet. És mint minden, amit szeretünk - és érzelgősen "szenvedélynek" vagy "vágynak" nevezünk -, a futás is ősi, belénk kódolt szükségszerûség. Futásra születtünk, sőt azért születtünk meg, mert futunk. Futó Emberek vagyunk mindannyian.
2. Ami azt illeti, egyikünk sem erre a korra született. Vadászó-gyûjtögető életmódra jöttünk létre, valódi (feldolgozatlan) élelmet ettünk, és rengeteg fizikai aktivitást végeztünk. Ám a környezet, amit létrehoztunk, annyira ellentétes az őseinket körülvevővel, hogy most új járvánnyal kell szembenéznünk.
3. Az embert a lustasága tette emberré. Inkább mindent kitalált, csak ne kelljen a vadak után futkosnia.
4. Az ember agyát nem azért alakította ki a természet, hogy az igazságot keresse, hanem azért, hogy élelem, biztonság és hasonló dolgok után kutasson, hogy felismerje az előnyös helyzeteket, hogy nap mint nap segítse az embert az életben maradásban. Az agy a túlélés szerve. Szent-Györgyi Albert
5. Az emberi lény nem csak arra teremtetett, hogy keresse a bölcsességet, hanem arra is, hogy fölszántsa a földet, várja az esőt, elültesse a búzát, learassa a termést, megőrölje a magokat, és megsüsse a kenyeret. Paulo Coelho
6. Az eszünket és szívünket jól megalkották bizonyos feladatokhoz, és kevésbé jól másokhoz. Jók vagyunk olyasmikben, mint a hurrikánok mozgási pályájának kiszámítása, és rosszak olyasmikben, mint annak eldöntése, hogy kerüljünk ki az útjukból. Jonathan Safran Foer
7. Reggel, ha nehezedre esik a felkelés, gondolj tüstént rá: "Arra ébredek, hogy emberhez méltóan munkálkodjam. Rosszul esnék-e annak végzésére indulnom, amiért születtem, aminek kedvéért a világra jöttem? Vagy arra rendeltettem-e, hogy párnámon heverészve melengessem magam? - Mindenesetre ez élvezetesebb! - De hát élvezetre születtél-e? Általában tétlenségre-e, vagy tevékenységre? Nem látod-e, hogy a növények, a verebek, a hangyák, a pókok, a méhek megteszik a magukét, és a maguk részével hozzájárulnak a világ harmóniájához? S te nem akarsz emberi kötelességeidnek eleget tenni? Nem sietsz a természetedtől kijelölt cél felé?" Marcus Aurelius
8. Õszintén szólva, nem hiszem, hogy boldogságra teremtett állatok vagyunk. Mi szaporodásra teremtett állatok vagyunk. Ami boldogságot találunk az életben, azt magunknak köszönhetjük. Helen Fisher
9. Az Isten nem egyszerre teremtette a világot, hanem hat nap alatt. Mire int ez bennünket? Elsősorban arra, hogy amit csinálunk, annak tervszerûnek kell lennie, azt fokozatosan, építkezve, megfontoltan kell végrehajtanunk. De leginkább arra tanít, hogy ne legyünk mohók, mert a világot csak lassan megismerve és küzdelem árán vehetjük birtokba. Fazekas István
10. Születésünktől fogva elkezdünk rohanni. Egyik láb a másik elé és minden lehetséges. Természetesen mindez hülyeség. Az igazság az, hogy a fejlődéstől a forradalomig a dolgok nem változnak fokozatosan, hirtelen nagy lépésekben változnak. (...) Az élet egy folyamatos sorban állás, várakozva a következő nagy ugrásra.