Valahányszor a filozófusok és költők valamilyen igazságot, nézetet vagy elvet túlhaladnak és félretesznek, akkor érkezik nagy lassan egy-egy király, aki épp most jut el idáig, aki most épp ezt tartja a legújabbnak és legjobbnak, és azt hiszi, hogy aszerint kell cselekednie... Bizony így áll a dolog a királysággal! A királyok nemcsak nagy emberek, sőt, nagyon is középszerû emberek, mindig elmaradnak néhány stációval.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindaddig nem lesz vége az állam, és vele együtt az állampolgárok nyomorúságának, míg a filozófusok királyok nem lesznek az országban -, vagy pedig a mai, úgynevezett királyok, a hatalom urai igazán és mélységesen filozofálni nem fognak, vagyis amíg egymásra nem talál ez a kettő: az államhatalom és a filozófia. Platón
2. Egy lény sem képes anélkül túlélni, hogy ne bízna vagy tisztelné a másikat, valakit, aki jobb, mint ő. Hogy megszüntessék ezt a nyomást, azok, akik jobbak a többinél, megpróbálnak még feljebb jutni. Azok, akik felsőbbrendûek, keresik a még erősebb énjüket, amiben hisznek. Így születnek a királyok.
3. Ha léteznék olyan ember, akinek transzcendentális bölcsessége annyira meghaladná az összes többiét, hogy egy nemzet irányításához szükség volna erre a bölcsességre, akkor lehetne valami értelmet tulajdonítani a monarchiának. De ha körülnézünk egy országban, és azt látjuk, hogy minden rész érti a maga dolgát, és amikor körülnézünk a világban, és azt látjuk, hogy az összes ember közül a királyok fajtájába szorult a legkevesebb képesség, értelmünk nem tehet egyebet, mint hogy megkérdezi: mire tartják ezeket az embereket? Thomas Paine
4. Egy jó király - egy igazi uralkodó, aki törődik az övéivel - a hatalmát szigorú, de igazságos uralkodásra használja. Legfőképpen és elsősorban a népét szolgálja. Aki nem így tesz... aki azt hiszi, jogosult a hatalomra, aki visszaél vele és önös céljaira használja azt, zsarnok csupán.
5. Mi a jobb, ha hazád királyság, vagy ha köztársaság? Négyezer esztendeje vitatkoznak erről az emberek. Kérdezd meg a gazdagokat, melyik a jobb: valamennyien az arisztokrácia mellett foglalnak állást, kérdezd meg a népet: a demokráciát választja, a királyságot kizárólag a királyok részesítik előnyben. Hogyan lehetséges hát, hogy csaknem az egész világon mégis királyok uralkodnak? (...) Az igazi ok az, mint többen is kimutatták, hogy az emberek nagyon ritkán méltók rá, hogy maguk kormányozzák magukat. Euripidész
6. A legjobb és legigazságosabb királyok azokból lesznek, akik megjárták a poklot. Egy jó király a népével együtt keresi az utat. Mindketten csak úgy lehetnek nagyok, ha egymásra támaszkodnak. Licia Troisi
7. Azt hiszem, hogy mindenki, akinek életében rendkívüli események nem fordultak elő, tévesen ítéli meg az ilyen élményeken átment emberek lelki állapotát. Bizonyára úgy gondolja, hogy a megpróbált lelkek állandóan telítve maradnak felejthetetlen emlékeikkel s többé nem is tudnak közönséges emberek módjára örülni és munkálkodni. Ez a gondolkozás az oka annak, hogy a történelem nagy alakjait is csak ünnepi pózban tudják elképzelni az emberek s rendszerint fölháborodnak és "ideálrombolásról" jajgatnak, ha hőseiket mindennapi életükben próbálja meg valaki ábrázolni, vagy jellemezni. Valószínûleg azt hiszik, hogy a királyok koronával a fejükön aludtak s ebéd közben is fejedelmi jogar volt a kezükben. Makkai Sándor
8. Talán tényleg érhet annyit egy hétköznapi ember véleménye, mint a hatalmasságoké. Mert lehetséges, hogy elsősorban abban rejlik a különbség a hatalmasságok és az egyszerû ember között, hogy a hatalmasságok vették a fáradságot, hogy véleményt alkossanak.
9. Milyen igaznak érzem Platón mondását, miszerint csak akkor lesz rendben a világ, ha vagy filozófusok a királyok, vagy a királyok filozófusok.
10. Két ember közt, de még egyes főben is rendszerint van valamely diszkusszió. S így hogyan képzelhetni egy egész nemzetet, hol csupán egy gondolkozásmód lenne, s tökéletes egyenlőségûek a száz meg száz természetesen előforduló tárgyak körülti képzeletek? S ebbûl tagadhatlanul az foly: hogy mindenütt van megelégedett s még számosb meg nem elégedett; olyan, ki minden rendelést felhőkbe emel, s olyan is, ki mindent ocsmányol s gyaláz. Széchenyi István