Ugrás a tartalomra
Azt hiszem, hogy mindenki, akinek életében rendkívüli események nem fordultak elő, tévesen ítéli meg az ilyen élményeken átment emberek lelki állapotát. Bizonyára úgy gondolja, hogy a megpróbált lelkek állandóan telítve maradnak felejthetetlen emlékeikkel s többé nem is tudnak közönséges emberek módjára örülni és munkálkodni. Ez a gondolkozás az oka annak, hogy a történelem nagy alakjait is csak ünnepi pózban tudják elképzelni az emberek s rendszerint fölháborodnak és "ideálrombolásról" jajgatnak, ha hőseiket mindennapi életükben próbálja meg valaki ábrázolni, vagy jellemezni. Valószínûleg azt hiszik, hogy a királyok koronával a fejükön aludtak s ebéd közben is fejedelmi jogar volt a kezükben.
Kapcsolódó idézetek
-
Valahányszor a filozófusok és költők valamilyen igazságot, nézetet vagy elvet túlhaladnak és félretesznek, akkor érkezik nagy lassan egy-egy király, aki épp most jut el idáig, aki most épp ezt tartja a legújabbnak és legjobbnak, és azt hiszi, hogy aszerint kell cselekednie... Bizony így áll a dolog a királysággal! A királyok nemcsak nagy emberek, sőt, nagyon is középszerû emberek, mindig elmaradnak néhány stációval.
Thomas Mann
-
Néha, pillanatokra, úgy érzem, mintha minden, ami életemben történt és nem történt velem, minden, amit szerettem volna, amihez gyáva vagy kényelmes, vagy erőtlen voltam, most tető alatt lenne. Ilyen pillanatokban úgy látom magamat és az életem folyását, mint egy nagy rendszert. (...) Úgy érzem magam, mint aki mély, beteg álomból felébred s ocsúdik, és látja, hogy fejbe verték régen és kirabolták és ájultan hevert; és a rablók a kinccsel messze futnak.
Márai Sándor
-
Mindenki aggódik, alapvetően mindenki legalább egy kicsit mindig elveszettnek érzi magát, még a leggazdagabbak, legsikeresebbek, legmagabiztosabbak is folyton az épphogy megmaradás izgalmi állapotában élnek. A kétségbeesés az emberi természet része, úgyhogy amikor bármilyen formában jön a megkönnyebbülés, mint a királyfi a fehér lovon, mondjuk, vagy digitalizált sasok csapnak le Mordor lángoló lejtőire, vagy az amerikai lovasság támad a semmiből, ez erőteljes hatást gyakorol az emberi lélekre.
Ben Fountain
-
Azt hiszem, az ébresztőórák diktatúrája tehet a fáradt, ideges emberek szenvedéseiről. A végig nem álmodott álmok lemérhetetlenek, nem tûrnek számot, statisztikát - de döntően fontosak lettek volna. Tőlük függ a lélek egyensúlya. Csak a kialudt ember ébred mosolyogva. A telefon a gondolatokat tépi szét, az ébresztőóra az álmokat.
Lénárd Sándor
-
Gyakran képzelem azt, hogy az emberek mind az életemre törnek. Emiatt a mindennapjaimat sikerül egyfajta túlélésért vívott harcként megélnem. Nincs olyan ember, aki kijelenthetné, hogy létezik olyan hely vagy időpillanat, amelyben semmilyen veszély nem leselkedik rá. Csakhogy az emberek hajlamosak erről megfeledkezni. A legtöbben automatikusan azt feltételezik, hogy a következő napon is még életben lesznek. De én nem bírok így élni.
Kanehara Hitomi
-
Értékeled, hogy vannak nem mindennapi férfiak és nők, és nem mindennapi pillanatok, amikor a történelem az ilyen emberek vállán nyugszik, hogy amit elképzelnek, valóra válhat, hogy legyen merszed álmodni. De ez nem zárja ki az állhatatos és kemény munkát, mert egyedül nem megy; és miközben értékeljük a személyek és események nagyságát, amelyek idáig juttattak, ne feledjük, hogy azok a rendkívüli emberek mennyi mindent feláldoztak ezért.
-
Az ember ösztönösen felejt, a járvány elmúltával azt gondolja, úrrá lett fölötte, az alapvető társadalmi, gazdasági, kulturális szerkezetek pedig némi zökkenőt követően a bevált gyakorlat szerint mûködnek majd tovább. A világon végigsöprő, meglepetésszerû esemény élménye nem elég, hogy az ember ilyen rövid idő alatt átértékelje egzisztenciális kilátásait - gondolkodása továbbra is megmarad élete megszokott koordinátái között.
Bodor Ádám
-
Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben mindenkinek, de különösen azoknak, akik hatalommal és befolyással bírnak, valós képük van a világegyetemben elfoglalt helyünkről. Ilyen nézőpontból tekintve a problémáink eltörpülnének (ha egyáltalán felmerülnének), az emberek közötti különbségeket örömmel fogadnánk, és megvetnénk őseinket, akik ezek alapján még lemészárolták egymást.
Neil deGrasse Tyson
-
Magának nem az a véleménye (...), hogy az ember elég erős jellemmel kell bírjon ahhoz, hogy a Paradicsomot el tudja viselni?! Mint azok a réges-régen élt emberek, akik közül az áldottak sorban ültek a fák alatt, koronával a fejükön... mindig az jutott eszembe, hogy azok a koronák annyira nehéznek látszanak... és aranykoronáikat levetik magukról az üvegesen csillogó tenger előtt... ez egy egyházi ének, ugye? Talán Isten megengedte, hogy levehessék a koronát, mert olyan nehéz volt. Nehéz örökösen koronát hordani. Az ember semmit sem bír sokáig elviselni, ugye? Azt hiszem...
Agatha Christie
-
Tudod van, hogy összejön minden. Ott vagy abban az életben, amit elképzeltél, talán tízszer jobb, mint amilyennek sejtetted, aztán meg már mennél is tovább. Nem élnéd meg a perceit, nem vennéd el azt, ami azzal jár, hogy harcoltál, mert már a következő lépés érdekelne. Ilyenek vagyunk... képtelenek leállni, pihenni, szétnézni a domb tetején, és élvezni a kilátást, azt, hogy ha már egyszer eljutottál a helyedre, ott le is kell ülni egy picit, és ki kell pihenned a harcot.
Oravecz Nóra