Valahányszor elképzeltem magam, mindig körvonalként jelentem meg, ahogyan a kifestőfüzetek figurái: a belsőm nem volt még kész. Megvolt minden főbb vonás. Ám a színek, a cikcakkos és kockás minták, az apró-cseprő dolgok, amikből összeálltam én, még nem kerültek a helyükre.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt hittem, pontos képem van arról, hogyan is nézek ki, de most valami mást láttam meg. Nem volt jobb vagy rosszabb, csak teljesebb. Hirtelen rájöttem, hogy eddig nem fogtam föl magamból többet, mint a körvonalaimat, a saját pillantásomat mindig kerültem. Így tudom ezt megmagyarázni: eddig úgy láttam a képmásomat, ahogy egy amatőr festő fest, precízen, de élettelenül. Ezúttal azonban úgy láttam a portrémat, ahogy egy igazi mûvész ragadná meg a gyors vonásokkal: anélkül, hogy az egészet ábrázolná, ama kevés mögött, amit megmutat, érezni a szívdobogást és a meleg, szapora lélegzetet.
2. Néha minden olyan színes, olyan harsány, mintha egy határtalan képzelőerejû gyermek festékeivel festették volna, de a kép közepén vagy a szélén mindig megjelenik egy apró sötét folt. Elif Safak
3. Megpróbálom kitalálni magamat, megteremteni. A kitalált dolgok még nem váltak valósággá bennem, mindig akarok valamit, de úgy, hogy előre félek tőle, s keresem az okát, hogy miért nem sikerülhet. Palotai Boris
4. Kislánykoromban rettentő magányosnak éreztem magam - állandóan gondolkodtam, tele voltam kérdésekkel, de nem beszéltem róluk. Attól féltem, hogy valami baj van velem, és nem értettem, miért nem tudok beilleszkedni a többiek közé. Olyan volt az életem, mint egy képkirakó, de abban az életkorban még nem tudtam összeilleszteni a darabkákat. Rahaf Mohammed
5. Megpróbáltam visszaszámolni, de képtelen voltam rájönni, hová tûnt nyomtalanul az a sok-sok nap. Azok a feszültséggel, aggodalommal teli hetek... miközben állandóan, rögeszmésen foglalkoztatott az idő, a saját időm valahogy észrevétlenül eltûnt. A tér, amelyben még volt lehetőségem átgondolni a dolgokat, és terveket szőni, elfogyott. Kifutottam az időből. Stephenie Meyer
6. Kezdetben mindig vannak reménytelennek tûnő időszakok, ezen túl kell esni. Sokszor még most is előfordul, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy akartam. Ez elgondolkodtat, kétségbe ejt. Igyekszem folyamatosan fejleszteni magamat, és a mûsort, és ebben benne van, hogy olykor kétségbe kell esni. Bödőcs Tibor
7. Folyton azt érzem, mintha más szeretnék lenni. Mintha új helyet keresnék, új élettel és új személyiséggel. Ez együtt jár a felnőtté válással, meg azzal a törekvéssel is, hogy újra megtaláljam magam. Azzal, hogy mássá válok, felmentem magam minden alól. Komolyan azt hittem, hogy ahányszor próbálkozom, mindig felszabadulhatok. De mindig zsákutcába kerültem. Mindegy, hova megyek, eltévedek. Ami nincs, az nem változik. A forgatókönyv módosulhat, de én mindig ugyanaz a tökéletlen ember maradok. Mindig ugyanazok a hiányérzetek kínoznak, amelyeket sosem tudok kielégíteni. Azt hiszem, meg kell ismernem magam. Murakami Haruki
8. Valamikor szerettem volna egy helyen gyûjteni tárgyakat magam köré, végül csak helyeket, élethelyzeteket sikerült. Ez se kevés. (...) Ami fontos tárgy, az úgyis belém költözik, nem tud elveszni. Parti Nagy Lajos
9. Jó kislány voltam - hûséges és őszinte, keményen dolgoztam, sok időt és energiát fektettem abba, hogy biztonságos jövőt építsek fel magamnak. Távol maradtam a bajtól, belenőttem a csiszolt, tökéletes lány szerepébe, amilyennek a szüleim akartak látni, hogy sikeres nő legyen belőlem... egy dologra nem jutott sosem időm: hogy olyan legyek, amilyennek valójában éreztem magam.
10. Talán csak mindig saját magamat akartam látni egy olyan tükörben, ami szebbnek és jobbnak mutat engem, mint amilyennek én magamat láttam. Talán ezektől a tükröktől szerettem volna megkapni azt a szeretetet, amivel nekem kellett volna szeretni saját magamat, de nem tudtam. Tartozni akartam valakihez, mert önmagamhoz tartozni nem volt jó, nem volt biztonságos. Még annak árán is akartam, hogy rosszabbul bántak velem, mint ahogyan én bántam volna magammal.