Valahol, képzeletem peremén, a sohasem látott sarki fényt szerettem volna látni, amelynek olyan szelíden kell világítania, hogy ne bántsa a bennem áporodott sötétséget. Szerelem nélkül mindnyájunknak fáj az éjszaka.

Kapcsolódó idézetek

1. Valakinek végre meg kell értenie. Valakinek végre elégnek kell lennie ahhoz, hogy elég legyek számára. Csendesen fordulok el ettől a torz világtól, a világ arcától, amiben minden olyan másképp történik, mint ahogyan lehetne. Kiesünk egymásból. Ledobott, megunt cipők. Kiégett vágyak a sarokban. Álmok, melyet soha nem mertünk végigálmodni. Albert Tímea
2. Sose alszom el sötétben. Égnie kell a fénynek. Ha nem ég, félek, hogy ha felébredek, mindennek nyoma vész, és csak én maradok a világon.
3. Azt kívántam, hogy bárcsak lenne mindig vaksötét, Hogy senki se lássa, ha felébresztem a kísértés ördögét. Számolom azóta néha még a távoli perceket, Hogy elmondhassam majd azt a pár őszinte szót neked.
4. Ebben a sötétséggel teli világban mindannyiunknak szüksége van valami fényre. Legyen az magasra felcsapó láng, ami megmutatja, hogyan szerezzük vissza, amit elvesztettünk, vagy erős jelzőfény, ami elriasztja a ránk leselkedő szörnyeket, vagy néhány világító izzó, ami felfedi előttünk múltunk rejtett titkait. Mindünknek kell valami, ami átvezet az éjszakán, még ha az csak a remény halványan pislákoló szikrája is.
5. Hiába bújsz hozzám, inkább el kéne bújnod, megkeresnélek azért, hogy megtaláljalak ott, ahol nem járt senki még, ahol mindig sötét van, ott találnék rád, ahol nem látom magam. Esti Kornél
6. Akkoriban úgy gondoltam, hogy soha többé nem akarok már szerelmes lenni. De akármennyire fáj is, akármennyire kínzó, szeretnék még egyszer ébren álmodni. Még egyszer tiszta szívből szeretni valakit.
7. Én majd itt várok rád, hol árnyékot sem vet rám a fény. Nem találok mást, mert tudom jól, hogy veled volt szép, csak az fáj, hogy emlékedben halványabban élek, úgy félek, hogy elfelejtesz végleg.
8. Nem tudnék olyan emberrel élni, aki nem érti a bennem lobogó sötétet legalább annyira, mint a fényt, mert egyik a másik nélkül nem lehet több lényem felénél, és aki engem szeret, az szeresse az egész lényemet, ne csak a felét. Laurell Kaye Hamilton
9. Annyira szeretlek, hogy még a gondolat is fáj. Kérlek, higgy nekem. Te vagy számomra a fény, a véget nem érő nyár. James Patterson
10. Arra gondoltam, milyen boldog voltam, hogy olyan érzésben volt részem néhány hétig, amihez fogható sem ezelőtt, sem ezután nem juthat nekem soha. Minél többet gondolkoztam, annál sötétebbnek láttam mindent.