Vállad akasztófáján lóg a testem, szemed kútjában öngyilkos leszek. A tőr kihull kezemből. Térdre estem eléd. Gyûrött zsebkendőt lengetek.

Kapcsolódó idézetek

1. Elsüllyedek Elkeseredésem tavában Fulladozom, Nyakam körül saját kezem. Haldoklom. Lelkem tovaillan, testem elenyészik. Nem öngyilkosság ez. Gyilkosságnak vélem, Az általatok teremtett világ okozza halálomat.
2. Hideg verejték veri testem, Remegően, félve, halóan, Az őszi fûszálnál fakóbban Állok és már érzem a vesztem, Meghalok érted. Ady Endre
3. Szenvedéseim körfolyosóján: révült önmagamba botlok. Egymásnak esünk! Vívódunk: csorbult tőreink csüggedten csendülnek. Pálnagy László
4. Csak egy gesztenye voltam, ki lehullott eléd. Hiába mondtam, ne végy fel, tövist szúrok beléd.
5. A testem nem fog kitartani, hideg és sûrû a levegő, Kezdem elveszíteni az utolsó reményemet is, A kezeim meg vannak kötözve, és nem térhetek haza Az est fényeiben, a te karjaidban akarok meghalni.
6. Testem lassúdadon ellenségemmé válik, ellenségek maradunk mindhalálig, s akkor győz a test - a tetem, lesunyva kullog el életem; testem temeti más - én addig is magamat temetem. Szilágyi Domokos
7. Látlak mással. Vele is olyan vagy, mint velem? Örvénylő folyam? Úgy fogadod, mint engem, az öledben? Ölelni nem, - s most ölni volna kedvem.
8. Elébed állok kézzel-mellel, Hogy megvédjelek magam ellen, S a vége az, hogy idehúzlak. A vége az, hogy összezúzlak. A kezemen itt érzem ajkad, Az ajkamat ott érzem rajtad - Rossz óra volt, amelybe` lettél, Amikor énnekem születtél. Ignotus
9. Véled kelek, véled fekszem, Emléked tüzénél melegszem. Görcsösen, némán átkarollak: Tört roncsa zátonyult hajómnak. Első reményem, első álmom, Utolsó üdvöm, végsugárom. Betöltetlen, égi ígéret, Titkon, éjjel szenvedek érted. Berde Mária
10. A meredély szélén állok, és elhiszem, Hogy lelkem fecskeszárnyon szállni fog. De bûnből kovácsolt láncaim lehúznak, S megváltás nélkül a mélybe zuhanok.