Szenvedéseim körfolyosóján: révült önmagamba botlok. Egymásnak esünk! Vívódunk: csorbult tőreink csüggedten csendülnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyûlöllek, mar a védtelen harag, elfordulok, hogy meg ne lássalak, félek, fagyok, borzongok, engedek, fogam megkoccan, nehogy kérjelek: szeress, ölelj, megöl a szomjúság, kezdődjön újra bennünk a világ, az ősi ködben két felhőgomoly egymás felé húz, borulj rám, omolj, összecsapásunk villám, néma csók, csak te! csak én! borulók, lázadók, belőlünk szülessen a csóvás fény, mindenben te és mindig újra én! Hajnal Anna
2. A vívódásnak is több szintje van. Gyötrődés, tétovázás, gyûlölködés, szívünkre hallgatás.
3. Nyújtózkodik a zúzmara, megdermed az idő. Elcsitul a jelen, és megnémul a jövő. Csak üldögélek tétlenül, lekapcsolom magam. Bámulok a semmibe, így minden rendbe’ van. Likó Marcell
4. Testem lassúdadon ellenségemmé válik, ellenségek maradunk mindhalálig, s akkor győz a test - a tetem, lesunyva kullog el életem; testem temeti más - én addig is magamat temetem. Szilágyi Domokos
5. Vállad akasztófáján lóg a testem, szemed kútjában öngyilkos leszek. A tőr kihull kezemből. Térdre estem eléd. Gyûrött zsebkendőt lengetek. Faludy György
6. Nem érzem ősi múltamat S nem látom ifjuló jövőm A percnyi tonnasúly alatt Vergődöm gyáván, felnyögőn. Szolgám nem vár a ház körül, Hogy a csengőmet megnyomom, Még a gyilkos sem könyörül Irgalmatlan magányomon. Zsolt Béla
7. Saját magam áldozata vagyok. Megölöm és újjá szülöm önmagam fáradhatatlanul. Kassák Lajos
8. Magányt lélegzek, magányt öltök magamra, magányt ürítek. Paulo Coelho
9. Életed úgy az életembe áradt, hogy elvesztettem magamat: egész tested testemben él s én öntudatlan nyújtózom el lobogó ereidben. Szabó Lőrinc
10. Minek mímelni egybetartozásunk? Magánzárkás az itt-tartózkodásunk Egymást akár fuldoklásig szorítva vagyunk holtig magunkra nyomorítva. Csorba Győző