Ugrás a tartalomra
Valószínûleg nagyság, rendkívüli emberi nagyság kell ahhoz, hogy elviseljük egy közeli rokonunk sikerét. A legtöbb ember képtelen erre, s bolond, aki haragszik, mikor azt látja, hogy a család valamilyen finom, gúnyból, haragból, ellenérzésből szőtt szövetséggel fordul a sikeres családtag ellen. Mert mindig van egy ember a családban, akinek pénze van vagy híre, vagy befolyása, s a többi, a törzs, ezt az egyet gyûlöli aztán, és fosztogatja.
Kapcsolódó idézetek
-
A nagyon büszke emberek közül sokan szívesen hisznek istenben, kivált azok, akik megvetik az embereket. Az erős egyéniségnek gyakran természet adta szükséglete, hogy találjon valakit, vagy valamit, ami előtt meghajolhat. Az erős néha nagyon nehezen viseli erejét.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
-
Mindenki boldog akar lenni, és komoly energia rejlik bennünk, ami afelé terel minket, ami szerintünk boldoggá tesz minket. De emiatt sok szenvedésben is részünk lesz. Meg kell értenünk, hogy a státusz, a bosszú, a vagyon, a hírnév és a javak többnyire meggátolnak minket abban, hogy boldogok lehessünk.
Thich Nhat Hanh
-
Félelemmel teli emberek torkán sokkal több mindent le lehet gyûrni, sokkal könnyebb őket irányítani. (...) Ezért van szükség ellenségre, gyûlöletre, a bosszú ördögi körére.
Al Ghaoui Hesna
-
Akár tetszik, akár nem, egy nagy család tagja. Az emberiség családjáé. Ideges, veszekedős társaság, gyakran téved, sokszor jön zavarba, de olykor nemes és csodálatra méltó, és ami a legfontosabb, minden tagjára ugyanaz a sors vár.
Dean Ray Koontz
-
A legtöbben folyton többre vágynak annál, mint amennyivel rendelkeznek. Azt hiszik, a siker, a magasabb pozíció, a több pénz, vagy a luxus boldogabbá teheti őket. Ez tévedés. A pénz elmarja az embert a valóságtól. Először hálás érte a sorsnak, aztán ahogy megszokja, bármit megtenne, hogy minél többet szerezzen belőle. Elkopnak az erkölcsök, a pénz miatt ember embernek farkasává aljasul, hajlamosak érte elharapni egymás torkát. Akár erővel is, de elveszik a másikét. Kisemmizik egymást. (...) Azt hiszed, a nagyravágyás sikeresebb, jobb emberré tesz, pedig csak egyre boldogtalanabb vadállattá korcsosít. Szóval, ha hajszolod a boldogságot, az csak egyre messzebb gurul tőled.
Lakatos Levente
-
Az erős letiporja, széttépi a gyengét; a gazdag leigázza, kifosztja a szegényt; a boldog (aki szánnivaló balgaságában boldognak hiszi magát) megcsúfolja a szerencsétlent, elorozza az elesettek vigaszát.
Walter Scott
-
Valószínû, hogy az emberek nagy része szívesen lenne jó, vagy legalább is mérsékelné rosszaságát, ha módjában állna. Sajnos, a jósághoz nagyon sok nyugalom kell és gondtalan élet. Ilyesmivel ma alig találkozunk. Az emberek egy részének van valamije - ezek azért nem lehetnek jók, mert meg akarják védeni azt, ami az övék, illetve amit az imént szereztek. A többi embernek semmije sincs. Ezek igyekeznek szerezni valamit, ha mást nem, hát "egzisztenciát". Ezer ember pontosan ezer vetélytársat jelent. Tehát ezer olyan embert, aki másirányú elfoglaltsága miatt, sajnos, nem ér rá jósággal foglalkozni.
Bálint György
-
A család tagjait az köti össze, hogy egyik úgy érzi, őt segíteni kell a másiknak, a másik, hogy erejét tudhassa - úgy érzi, őnéki segíteni kell. És kéznél a rokoni viszony, hát ragaszkodnak egymáshoz.
Török Sándor
-
Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől, hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll - és nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas -, mindig haragudni fog a másikra, mindig a másik lesz a hibás. Valójában a rossz mögött mindig ott van az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége, amit önmaga okozott önmagának.
Csernus Imre
-
Nem elég, hogy nem tudjuk egymást boldoggá tenni, raboljuk el még azt az örömöt is, amelyet időnként minden szív meg tud még szerezni magának? Mutasson nekem embert, akinek rossz a kedve, és mégis olyan tisztességes, hogy elrejti, egymaga hordozza, és nem rombolja szét maga körül az örömöt! Vagy nem bosszankodás-e inkább a rosszkedv a saját méltatlan voltunkon, nemtetszés saját magunkkal szemben, egybekapcsolva mindig némi irigységgel, amelyet viszont valami ostoba hiúság uszít föl? Látunk boldog embereket, akiket nem mi tettünk boldoggá, és ez elviselhetetlen.
Johann Wolfgang von Goethe