Van egy belső története az embernek: amíg élünk és bennünk zeng a lélek, addig azzal jövünk-megyünk. A születésünkkor megkapjuk elvitelre ezt a dolgot, és aztán egészen addig hurcoljuk, amíg ki nem fektet minket az élet.

Kapcsolódó idézetek

1. A test legmélyén lakozik a lélek. Emberi szem sosem látta, mégis mindenki tudja, hogy létezik. Lélek nélkül soha egyetlen ember sem született a világra. Mert amint megszületünk, a lélek testünkbe költözik, és nem hagy el sosem minket, amíg csak élünk. Ott van bennünk, mint a levegő, amit beszívunk, születésünk percétől halálunk pillanatáig.
2. Az ember megszületik és él - ennyi a bizonyosság. Néha úgy érzi, hogy valamilyen erő hordozza, néha, hogy elhagyja. Létének alapjait nem ismeri. Életének valószínûleg csak annyi az értelme és feladata, hogy némi fényt gyújtson a létezés sötétségében, fényt - akármilyen picit is - vigyen a kapcsolataiba, s egy kis melegséget. Popper Péter
3. A születéssel csupán a testi élet veszi kezdetét; a lélek lassan alakul, aszerint, hogy milyenek azok, akik között gyermekségünk és ifjúságunk évei leperegnek. Ioan Slavici
4. Ahhoz hogy megértsük, Isten hogyan vezet bennünket a szellemünkön keresztül, először meg kell értenünk az ember természetét. Az ember szellem, van lelke, és testben él. Kenneth E. Hagin
5. Mindenkinek megvan a saját halála. Egész életünkben elkísér. A születésünk pillanatában világra jön velünk a halálunk is, aztán a végén kivisz. Vállon kocogtat vagy kézen fog a halálunk, és azt mondja, gyere szépen, itt az idő. Philip Pullman
6. Mindannyian zarándokok vagyunk az élet zarándokútján. Születéskor elhagyjuk az igazi otthonunkat, és utazunk az időn át, míg el nem érjük a halált, mint spirituális célt, útközben pedig "másnak" érezzük magunkat mindahhoz képest, amit magunk körül tapasztalunk.
7. Az emberek élnek, lélegeznek és beszélnek. Életünk egyik fontos tevékenysége - pusztán külső szemléletre is - az, hogy gondolatainkat, érzelmeinket szavakkal közöljük, hogy mások gondolataira, érzéseire figyeljünk, azokat a nyelv közege által fölfogjuk, megértjük. Attól a pillanattól fogva, hogy a világra születtünk, mindaddig, míg meg nem halunk, beszélünk. Kosztolányi Dezső
8. Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki. Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs. Müller Péter
9. A múlt (...) mindig velünk van, amik vagyunk és amink van, az a múltból származik. Teremtményei vagyunk, és benne elmerülve élünk. Ha nem úgy értelmezzük és nem úgy érezzük a múltat, mint bennünk élő valamit, akkor nem értjük a jelent. A múlt összekapcsolása a jelennel, kiterjesztése a jövőre, az elszakadás tőle, ahol ez az összekapcsolás lehetetlen, és a gondolkodás és cselekvés lüktető, vibráló anyagának megteremtése mindebből - ez az élet. Dzsaváharlál Néhrú
10. Embernek születtél, akit a gyerekkor, a felnőttkor és a halál érlel, tanít. Egy test sem él örökké, mint ahogy minden kapcsolat is véget ér egyszer. Csakis lelked legbelsőbb vágya - vagyis a rajtad keresztül megnyilvánulni akaró szeretet - az, ami állandó.