Van három állapot, látszatra gyakorta hasonló, Mégis merőben más, ugyanegy sövényen virágzik: Ragaszkodás az énhez és dolgokhoz és személyekhez, eloldódás Az éntől és dolgoktól és személyektől; s növekedve közöttük, a közöny.

Kapcsolódó idézetek

1. Könnyû összekeverni a "hogy van" és a "hogy kellene" állapotát. Főleg, ha a "hogy van" kegyét élvezzük.
2. Az utálkozás, az ellenérzések, az irónia és a közöny, a leereszkedő hozzáállás, a sajnálat, a türelmetlenség - és még sorolhatnám - a dualitáshoz tartoznak, szétszakadást, idegenséget eredményeznek, eggyé válást nem. Az eggyé válás: maga a szeretet. Ara Rauch
3. Te vagy bennem a bizonyosság, az önvédelem és a gőg, a különbség, az azonosság, a fejtartás mások előtt. Ha jössz, a padló is megéled, körvonalat kap a világ, a tárgyak előrefeszülnek, türelmük szétveti az ajtót, lebiccenő fejem fölött a lámpa lélegző virág, jaj, nézd, hogy szeretek, szeretek várni rád. Gergely Ágnes
4. Van, hogy zuhanni kezdesz. Beleesel valakibe, akibe nem kellene. Belehullsz, mint egy örvénybe, akkor is, ha nem akarod. Mert nem az akaratodon vagy a szándékodon múlik, és még csak azon sem, hogy a kérdéses személy hozzád való-e. Talán inkább a feromonokhoz van köze az egésznek, olyasvalamihez, ami illékony és megfoghatatlan, mégis valóságos. Eva García Sáenz de Urturi
5. Minden emberben ott lakozik az isteni és az ördögi is: mindenkiben egyaránt ott rejlik a Menny és a Pokol lehetősége. Mindenkiben kinyílhat a szépség virága, és kialakulhat a csúfság posványa is. Minden ember folyton e két véglet között ingázik. Osho
6. Sokat megtanultam a virágokkal kapcsolatban. Éppen olyanok, mint az emberek. Ha sokat rakok együvé, egymás idegeire mennek és elfonnyadnak. Ha bizonyos fajtákat összekevernek, valami utálatos osztályöntudat fejlődik ki bennük! Gerald Durrell
7. Minden kornak megvan a maga rügyezése, virágzása, hervadása. Az ember többször virágzik és hervad életében. Az ember, elmélkedett, közelebb áll a fákhoz, amelyek újra meg újra megismétlik a virágzás és a termés időszakát, mint bármi máshoz. Ez reménységre jogosít. Mindig. Eduard Petiska
8. Hogy fejezzem ki magam? A peónia nem akarja magát kifejezni. Azonos önmagával, minden további nélkül. Attól olyan gyönyörû. (...) A növényi lét után sóvárgok? Az öntudatlanság nem-emberi vigasza után? Nem. Csak, hogy olyan magától értetődően legyek önmagam, mint ő. Nem virág szeretnék lenni, mint ő. Csak annyira ember, amennyire a virág virág... Somlyó György
9. Azt hiszem, rettenetesen fontos, hogy meddig terjed a saját énünk, és mikor lógunk a másikba, illetve mikor lóg a másik belénk. Hogy meg tudjuk-e teremteni a másiktól való függetlenség és a vele való feloldódás törékeny egyensúlyát. Mert egyszerre szeretnénk megszûnni a másikban, elveszíteni az éntudatunkat, s egyszerre szeretnénk menekülni tőle, hogy ne nyelje le azt, akik vagyunk. Háy János
10. Kezdetben az ember nem veszi észre, hogy valaki másnak az alávetettjévé válik. Találkozik valakivel, és egy lesz vele, összeolvad az ízlésük és a személyiségük, mígnem azt érzi, hogy együtt legyőzhetetlenek. Kezdi kerülni a nézeteltéréseket, s közben a személyisége lassacskán feloldódik abban a törekvésben, hogy a másik kedvében járjon. Elvész a másikban.