Van, hogy az ember nem tud tisztán visszaemlékezni rá, mi minden történt egy bizonyos időszakban. Mit tettem, miket mondtam, kivel beszéltem? Nem tudom lebontani az időt hétköznapokra, iskolanapokra, születésnapokra.

Kapcsolódó idézetek

1. Az idő nem valami olyasmi, amit könnyûszerrel fel lehetne osztani; nincs körülhatárolt közepe, eleje vagy vége. Hiába teszek úgy, mintha magam mögött hagynám a múltat, ha az nem hagy el engem. Sarah Dessen
2. Megpróbáltam visszaszámolni, de képtelen voltam rájönni, hová tûnt nyomtalanul az a sok-sok nap. Azok a feszültséggel, aggodalommal teli hetek... miközben állandóan, rögeszmésen foglalkoztatott az idő, a saját időm valahogy észrevétlenül eltûnt. A tér, amelyben még volt lehetőségem átgondolni a dolgokat, és terveket szőni, elfogyott. Kifutottam az időből. Stephenie Meyer
3. Nehéz az aggodalmat szétosztani, egyenletesen elosztani napokra, hónapokra, évekre. Semmi nem egyenletes. Linn Ullmann
4. Azokról az emlékeimről, amiket már fel tudtam dolgozni, tudok beszélni, de a közelmúltban történtekről, arról, ami még elevenen él bennem, képtelen vagyok a külvilág számára mondatokat megfogalmazni. Papp Csilla
5. Visszahozhatatlan és megnevezhetetlen élményt rejtenek e pillanatok. Ha újraélhetném őket, elmondhatnám, hogy legyőztem az időt, legyőztem az életet. Az ember azonban nem erre teremtetett: legföljebb arra, hogy emlékezzen. Kertész Imre
6. Ha valaki 70 éves, akkor már nem szívesen emlékszik éveire. A születésnapjaimat nem tudom elkerülni, de legalább elkerülhetem azokat az embereket, akik az évek múlására emlékeztetnek. Dzsaváharlál Néhrú
7. Vannak napok, amelyekről nem lehet mit mondani. Ilyen az élet, a napok eltûnnek, elfelejtődnek, átrobognak a testen, és újabb időrétegeket hagynak maguk után.
8. Időnként eszembe jutnak dolgok, amiket gyerekként tettem vagy amiket velem tettek, az apám, a bátyám, vagy egy unokatestvér. Némi sérülés, némi megaláztatás. És úgy tûnik, mintha ez egy másik személlyel történt volna meg, egy századdal vagy kettővel ezelőtt. Tényleg nem vagyok biztos abban, hogy amikre emlékszem, tényleg megtörténtek-e. Nem építheted az életedet egy kisfiú meglátásaira támaszkodva vagy néhány emlék visszhangjára hagyatkozva. Az összes szarságot el kell engedned. Újra kell kezdened. Minden egyes nap újra kell kezdened.
9. A sors úgy hozta, hogy én a hétköznapjaimnak tudjam a helyét, idejét, s vasárnapjaimból csomósodjanak össze azok a nagy, időtlen emlékek, amelyekről az ember nem tudja, három- vagy huszonhárom éves korából valók-e; nyilván, mert egy ismeretlen múlt óta minden év rárakta a magáét az első benyomásra. Németh László
10. A gyerekkor, az egészen más. Van egy csomó nagyon fontos dolog, amire az istennek nem tudunk emlékezni, és egy rakás jelentéktelen semmiség, ami viszont nem megy ki a fejünkből. Veres Attila