Vannak dolgok az ég alatt, amelyek ennek az országnak egyszerûen nem mennek. Amíg például a magyarok - közhelyszerûen szólva - általában hagyományosan jók a matematikában, a költészetben és a vízilabdában, addig akad néhány dolog, amelyekben - hogy őszinték legyünk - valósággal csapnivalók. A legrosszabb az, hogy ez utóbbiakról ők maguk nem is gondolják, hogy mennyire rosszul megy nekik. A politikacsinálásban például a magyarok évszázadok óta látványosan pocsékul teljesítenek.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagyon rosszak vagyunk abban, hogy valakit ne fekete-fehérben lássunk. Nagyon sokszor úgy mûködünk - Magyarországon szerintem extra erősen -, hogy utáljuk vagy imádjuk az embereket. Akiket épp imádunk, nagyon rettegnek attól, hogy csinálnak valamit, ami miatt a következő pillanatban utálni fogják őket. Csirmaz Luca
2. Az ulti nagyon jellemző ránk, magyarokra. (...) Az ulti valójában arról szól, hogy tûzz ki reális célokat, nagyokat, de olyanokat, amelyek még épp jó eséllyel teljesíthetők ellenszélben is. Pont azért nagyon magyar játék, mert mi a történelmünkből megtanultuk, hogy az ellenszéllel mindig számolni kell. Ugyanakkor megtanultuk a dolog másik oldalát is: muszáj másokkal kooperálni azért, hogy a linken bevállalt vagy rosszul megvalósított bemondásokról kiderüljön, hogy ilyenek. Mérő László
3. A magyarnak általában csak tengernyi baja van. Múlt, jövendő, egyre megy. A mi szívünk végeredményben mindenért sajog. Hatala Csenge
4. A magyarok évszázadokon keresztül hozzászoktak, hogy szépen haljanak meg hazájukért, így sokszor nem jut eszükbe az az egyszerû ötlet, hogy élni is lehetne érte. Lackfi János
5. A magyar a félbehagyások népe. Szándéka mindig sokirányú: mindet megvalósítani lehetetlenség volna. Éppen ezért megkezdett dolgait általában félbehagyja. Aki félbehagy valamit, az lemond a teljesség igényéről. Aki pedig nem törekszik a teljességre, az előbb-utóbb kiábrándult lesz. Legtöbb kiábrándulásunk nem a tehetetlenségünkből, hanem nagyravágyásunkból fakad. Talán ezért van az, hogy nálunk a fegyverek közt énekelnek, a békében többnyire hallgatnak a múzsák. Fazekas István
6. Az összes nép közül (...) a magyarok a legfurcsábbak. Akkor tûnnek a legcsöndesebbnek, ha beszélnek, a hallgatásuk pedig olykor szinte kiáltásnak hat. (...) Pedig külsőre vendégszeretők, kedvesek. De valójában, akár az öregember a temetésére félretett, utolsó kis vagyonkáját, csak a Teremtő által beléjük zárt magányukat rejtegetik szüntelen. Batka Zoltán
7. Túl sokan kérdezik, ha bajba kerülnek: "Miért pont én?" Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, valami baj van a statisztikával, ha majdnem mindenki így reagál. (...) Időről időre történnek rossz dolgok és valakivel meg kell történniük. Miért ne pont önnel? John Allen Paulos
8. A magyarságban nem tudom, hogy honnan van ez az erő, a magyarság eltaposhatatlan. Ez több évszázados tapasztalat. A magyar nem birkanép, hanem hihetetlenül türelmes és rugalmas. Megtanult alkalmazkodni az idegen érdekek kijátszásához. Makovecz Imre
9. A magyar olyan, hogy szereti magát kikeseregni. Kesergés kell neki, nem a tett. Ha kedvére kisírhatja, kikáromkodhatja magát a magyar, akkor már akár el is engedi, hogy történjen valami. Móricz Zsigmond
10. A magyar ember különösen hajlamos arra, hogy egy-egy balszerencsés kimenetelû vállalkozása után máris a szakadék mélyén lássa magát, míg máskor, ellenkező előjellel, a legkisebb részsiker esetén is a Világmegváltó szerepkörében tetszelegjen.