Vannak olyan korszakok, amikor a gyerek egyszerûen nem kíváncsi a szülőre, és nem azért, mert nem szereti, hanem mert éppen nagyon befelé néz, és nem biztos, hogy a szülő az, akivel meg akarja osztani a gondjait, amiket ugyanaz a generáció jobban megért.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem kell minden gyereket szeretnie. Elég csak egyet. A gyerekeknek pedig nem a világ legjobb szülőjére van szükségük, hanem a sajátjukra. Fredrik Backman
2. Gyermekként nagyon nehéz elkülöníteni, függetleníteni magunkat a szüléink érzéseitől, gondolkodásmódjától. Felnőttként már könnyebb kívülről ránézni az egykori helyzetekre.
3. A gyerek, ha felnő, úgyis elhagyja szüleit. A fiatalok előre néznek, meggondolatlanságukban mindig új élményeket keresnek, és keveset törődnek az emlékek egyre sûrûsödő terhével. Ezért nem haladhat együtt öreg és fiatal, és ezért halad előre a világ. G. Hajnóczy Rózsa
4. Van egy ilyen a tévképzet a felnőttben, hogy a gyerek az hülye, süket és vak. Na most a gyerek sem nem hülye, sem nem süket, sem nem vak. Annyira rá van kötve a szülőre, annyira figyeli akkor is, hogyha éppen hátat fordított a szülőnek, hogy nem lehet a gyerek előtt titkolózni.
5. Állítólag egy gyerek sokkal közelebb hozza egymáshoz a szülőket. Nos, igen is, meg nem is. Sok szempontból mindentől megfoszt, ami korábban összekötött minket, és arra sarkall, hogy magunkba nézzünk, és meglássuk, milyen valójában a kapcsolatunk. A beszélgetések tárgyilagosabbá, ügyintézés-jellegûvé váltak. Már nem kérdezzük meg, hogy telt a másik napja, inkább azt vitatjuk meg, ki menjen el a bölcsibe, ki fürdessen, ki vásároljon be. Minden a gyerek körül forog, csak arról beszélünk. A piacon bolyongó napokat, a spontán ivászatokat gyerekbarát szórakozási lehetőségek váltották fel. És az ember eltûnődik: korábban miről beszélgettünk?
6. Sok szülő észre sem veszi, hogy csak olyankor fejezi ki a szeretetét gyermeke iránt, ha az jó hangulatban van, és az elvárásainak megfelelően viselkedik. Ezek a szülők úgy gondolják, hogy ha megvonják a szeretetüket egy időre, akkor a gyermek azt fogja tenni, amit ők szeretnének. Ez a szülői magatartás azonban ahhoz vezet, hogy a gyermek lázadni kezd a szülő ellen. Gary Chapman
7. Egy gyerek világa többnyire nagyon távol esik a felnőttek mozgalmas életétől. Csak amikor megöregszenek, akkor fordul elő újra, hogy egy hullámhosszra kerülnek a gyerekekkel.
8. Vajon a gyerekek megismerhetik-e egyáltalán a szüleiket? Úgy igazán, a legbensőbb énjüket is? Hisz valójában csak egy kis darabkát, csak egy kis részletet látnak belőlük. Nem tudhatják, hogy milyenek voltak a szüleik gyerekként, hogy miről álmodoztak tinédzser korukban. Még akkor sem, ha a szüleik meséltek nekik erről, mert ezeket a történeteket mindig befolyásolja az a tény, hogy maguk a szülők mesélik el őket a gyerekeiknek. Salla Simukka
9. A gyerekek soha nem kicsik ahhoz, amit mondani akarunk nekik. Amikor azt állítja egy felnőtt, hogy most még korai egy gyerekkel valamiről beszélni, akkor többnyire csak ürügyet akar találni arra, hogy ne beszéljen az adott dologról.
10. Mindenhol, ahol nézem a gyerekeket, olyan, mintha a felnőttek legtöbbször nem is szeretnék őket, még a szülőik se. Gyönyörûnek, meg olyan édesnek hívják a gyerekeket, és újból megcsináltatnak velük egy dolgot, hogy le tudják fényképezni, de igazából nem akarnak velük játszani, inkább kávét isznak, és a más felnőttekkel beszélgetnek. Van, hogy egy kisgyerek sír, és az Anyája nem is hallja. Emma Donoghue