Végül már csapongott az események között, de indulatok nélkül: mivel másra nem tudott gondolni, megtanult hidegen gondolkodni, hogy az elkerülhetetlen emlékek többé ne sértsék az érzékenységét.

Kapcsolódó idézetek

1. Csodálatos képessége volt, hogy adott helyzetben sosem azt nézte, mit mondanak neki, mi történik vele, hanem mindig kristálytisztán átlátta a dolgokat, a lényegüket. Ezért nem is idegesítették fel az éles helyzetek, kívülállóként tudta átélni azokat, jellegzetes száraz iróniával reagálva a kihívásokra. Vavyan Fable
2. De a furcsa, megszállott vágyakozás már nem lángolt a lelkében: azt végleg kioltotta a félelem és veszteség fájdalma. Úgy érezte magát, mint akit pofonnal ébresztettek fel álmából. Joanne Kathleen Rowling
3. Immúnis lettem az érzékelésre, egyre több emlék és érzés tûnik el az életemből. Néha észbe kapok, hogy most valami mást reagáltam, mint ami ésszerû lett volna. (...) Már nem analizálok olyan élvezettel, nem figyelem az embereket, a körülöttem tomboló világot, nem tesz többé boldoggá egy illat vagy egy íz. Elfelejtettem rajongani. Gerlóczy Márton
4. Napokon át rosszkedvû volt, szinte életunt. De időnként egy-egy percre visszanyerte egyensúlyát; néha egy-egy percre átjárta szívét annak a tudatnak a boldogító melegsége, hogy ezekben az években nem csak élt, hanem alkotott is valamit. Archibald Joseph Cronin
5. Mind finomabban érzékeli a megfoghatatlant, és mert hagyta lenni, megizmosodott a képessége, mely megláttatja vele mások mélyeit, bármilyenek is azok; és egyre jobban hallja-érti, miről mesél a csend; és már azt is meri sejteni, honnan jön a varázslat. Vavyan Fable
6. Időre volt szüksége, hogy gondolkodhasson, hogy egy kicsit egyedül lehessen, hogy jól elraktározza magában az előző éjszaka emlékét - hogy később bármikor elővehesse, ha érezni akarja, hogy él. Paulo Coelho
7. Bánta is ő az esőt, maradt volna, míg bőrig ázik, úgy érezte, nem számít semmi, mintha élete beleolvadna a közeli és szinte kívánatos megsemmisülésbe. Új, ismeretlen érzés volt ez a különös, szelíd közeledés a halál felé. David Herbert Richards Lawrence
8. Sajátos volt a némaság, a természetfölötti csönd, a szavak nélküli megértés, ami oly ritkán érinti meg az embereket: a fátyol föllebben, ismét leereszkedik, az ember nem emlékezik, mit látott, de tudja, hogy látott valamit, s hogy ettől fogva soha többé semmi nem lesz már úgy, mint annak előtte.
9. Van abban valami nyugtalanító, ha az ember felidéz egy szívet melengető emléket, és közben fagyos hidegség tölti el. Gillian Flynn
10. Megint a sírás fojtogatta, de gyorsan felült, és próbálta visszatartani a könnyeit. Elege lett a sírásból. Soha többé nem fog sírni miattuk. A könnyek haszontalanok, csak a gyengeséget jelzik, és nem méltó az emlékükhöz. J. R. Ward