Ugrás a tartalomra
Velem azért könnyû elhitetni, hogy szart se érek, mert én magam is ezen a véleményen vagyok most már meglehetősen hosszú ideje. Önmagam számára az érettség, a felnőtté válás folyamatában megtett előrelépés mértékegysége az, hogy mennyire látom tisztán önnön haszontalanságomat, csekély és könnyedén megkérdőjelezhető értékeim jelentéktelenségét, s hogy ráadásul mindez csakis engem érdekel. Miközben sokszor különös, naiv elkötelezettséggel hiszek az emberiségben, és meggyőződésem, hogy az emberek egymás felé hittel, szeretettel és megértéssel fordulnak, saját létezésemet mégis egy véletlen mûvének tartom, ami egyedül az én számomra nevezhető szerencsésnek, és ezzel mindenki más is tisztában van.
Kapcsolódó idézetek
-
Hogy mennyi esélyünk van a sikerre, annak vajmi csekély köze van az életkorunkhoz. Csak az számít, hogy hajlandók vagyunk-e újra és újra próbálkozni, hogy elérjük az áttörést.
Barabási Albert-László
-
Hinni valamiben nem teljesítmény. Úgy nőttem fel, hogy azt hittem, a hit olyasmi, amire büszkének lehet lenni, de valójában nem más, mint egy vélemény, amit nem vagy hajlandó tesztelni. Hinni könnyû.
-
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak, és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek. Ma ezt úgy hívom: érettség.
-
Gyerekkoromban biztos voltam benne, hogy kivételes vagyok. Aztán fiatalemberként meggyőződtem róla, hogy ha nem is kivételes, de legalább valami korábban ismeretlen csodálatos és bonyolult keveréke vagyok. De az évek során legalább a felét megértettem azoknak az ellentmondásoknak, amelyek a bonyolult mivoltomat alkották. Ami maradt, arról kiderült, vagy megoldhatatlan számomra, vagy, ami még valószínûbb, nincs is megoldása. Egyszerûen csak jelentéktelen zsákutcák.
Sebastian Charles Faulks
-
Az emberben felmerül néhanapján a kérdés, hogy megéri-e a fáradság. Nem tudom. (...) Valamikor én is azt hittem, amit sokan mások, hogy a kezdetektől megválthatom a világot. Mindent odaadtam. (...) Mert én ilyen vagyok. (...) Vagy fenékig ürítem a poharat, vagy hozzá se nyúlok. Semmire se mentem vele. A világ ugyanúgy rossz irányba halad. És tudod, mi a furcsa? Nem érzem magam vesztesnek. Sem azt, hogy elárultak. Személyes ügy, barátom, az igazságszolgáltatás.
-
Ha az ember elég felnőtt, akkor elég erős ahhoz, hogy szembenézzen a kudarcaival, és okuljon belőlük. Hihetetlenül sokat segít a fejlődésben. (...) Az ember nem sebezhetetlen, és nem tökéletes - jó, ha ezzel tisztában vagyunk. És ha ezt elfogadjuk, akkor a körülöttünk élőkkel is sokkal megértőbb és meghittebb lesz a viszonyunk.
Kepes András
-
Bármennyire telerakhatjuk az életünket a gondtalan függetlenség kellékeivel, mégis akarjuk a kötelmet. Egy fontos kötelék, mely egy másik emberhez fûz, mindig a személyiség lehetséges próbája is. Ha engem szeretnek, akkor érek valamit.
Elizabeth George
-
Rájöttem, hogy önmagamnak értékes vagyok. Nem azért, mert mások is ezt gondolják, és nem is azért, mert az emberek kiállnak mellettem. Ezt én magam értem el, nagyon sok erőfeszítés árán.
-
Egyszerűen csak élni. Annak örülni, hogy már vagyok valami, és ez csak úgy magától létezett. Nem tudni, mikor, egyszer csak megszűnt ez az állapot. Úgy hozta az élet, hogy nem lett belőlem valaki. Ez nincs így rendjén. Az ember talán nem azért születik, hogy éljen? De azért, nem? De ahogy egyre tovább élek, mégis elveszítem a belső tartalmat, és úgy látszik, kiüresedett emberré válok. És ahogy egyre tovább élek, egyre üresebb és értéktelenebb emberré leszek? Itt valami nem stimmel. Hol tud ez a folyamat irányt váltani?
Murakami Haruki
-
Senki sem felnőtt addig, amíg hazugsággal igyekszik enyhíteni életét. Senki sem felnőtt addig, amíg tovább akar érni a tényeknél, amíg az élet "értelmét" keresi, amíg rejtett szépségeket és értékeket magyaráz helyzetekbe és emberekbe. Lelke mélyén kiskorú mindenki, aki így vigasztalja magát: "kell, hogy valami mélyebb értelme legyen az egésznek, mert különben nem lehetne kibírni". A felnőtt már tudja, hogy nincs semmi értelme, de valahogy mégiscsak kibírja. Abban a pillanatban válik felnőtté az ember, amikor nem érez többé csalódást.
Bálint György