Vigasztaljátok a szenvedő alkonyokat, közéjük való kedvesem is Szomorú lángjaival zokogva kergetőzik

Kapcsolódó idézetek

1. Végeérhetetlen zokogok veled, ahogy szoritásod egyre hevesebb, ahogy ölelésem egyre szorosabb, egyre boldogabb és boldogtalanabb. Pilinszky János
2. A vágyak bágyadt hegedûjén gyászindulót húzok neked. (...) Elhantolt álmaim zokognak a horpadt öblû hegedûn, és könnyeim, az eltitkoltak, hullanak a húrra keserûn. Juhász Gyula
3. Szemem lehunyva. Gyertyám is tövig égett. Látok: sötétet. Buda Ferenc
4. Szeretni vágyok, gyötrelemben égve. Kosztolányi Dezső
5. Tört, szaggatott dallamok közt keserû fohász tétováz. Kányádi Sándor
6. Repeszd, porlaszd zord kérgemet, szeretet, égi láng, Hadd legyek termő lágy talaj, s borítson lomb, virág.
7. Szivemben (...) halomra gyûlve a bánat bánatra kövül, míg hûs mosolyú kis közönyök mászkálnak gondjaim körül.
8. Várlak, szerelmesem, a füstben és kavargásban. A szívem világít. Neked világít a szívem. Eléd szökken a szívem. Miattad szorul el a szívem. Érted zümmög, reszket, dörömböl a szívem. Csak én szeretlek téged magadért! Rákos Sándor
9. Két gerle megmutatja Kihûlt hamvaimat, S elturbékolja néked Az én szomorú halálomat. Nyikolaj Vasziljevics Gogol
10. Légy reszketésem öröme, mint lombjai a fának: adj nevet, gyönyörû nevet, párnát a pusztulásnak. Pilinszky János