Ugrás a tartalomra
Viselkedésünk, cselekedeteink legnagyobb része lényegileg nem különbözik az állati viselkedéstől. A legfejlettebb technológiánkkal, minden szaktudásunkkal a legjobb esetben a szupercsimpánz szintjén vagyunk. Voltaképp a távolság, teszem azt Platón vagy Nietzsche és az átlagember közt nagyobb, mint a távolság a csimpánz és az átlagember közt. Az emelkedett lélek szintjét, a mûvész, a szent, a filozófus szintjét ritkán érjük el. Miért oly kevesek? A világ és az evolúció története miért nem sikertörténet, sokkal inkább a nullák hiábavalóan növekvő sora? Az értékrendünk nem fejlődött. A patvarba! A görögök háromezer évvel ezelőtt ugyanilyen fejlettek voltak, tehát mik ezek a korlátok, amik visszafognak, hogy meg se közelítsük a képességeink határait? A kérdésre egy másik kérdésben található a válasz, mégpedig, "Mi az, ami a legtöbb emberre leginkább jellemző? A félelem, vagy a lustaság?"
Kapcsolódó idézetek
-
Szeretjük azt hinni, hogy racionális lények vagyunk. Emberiek, tudatosak, civilizáltak, gondolkodók. De ha szétcsúsznak a dolgok, csak egy kicsit is, akkor egyértelmûvé válik, hogy nem vagyunk jobbak az állatoknál. És bár mindannyiunkban ott lakozik egy állat, az különböztet meg minket az állatoktól, hogy gondolkodunk, érzünk, álmodunk, szeretünk. És minden valószínûség ellenére, minden ösztönünk ellenére: fejlődünk.
-
Komolyan kezdek hinni az állatok magasabbrendûségében. Nem az a fontos, hogy egy fajta a kultúra milyen fokán áll, hanem az, hogy benne az egyed mint érzi magát. S hogy az állat elégedettebb, mint az ember, az csaknem bizonyos. Nem nyomja a holnap gondja, nincsenek olyan rafinált szükségletei, melyek kielégítéséről gondoskodnia kell, s nincsenek elemi igényei sem: ruha, lakás, élelem, ezt mind a természettől kapja. Nincs öntudata (?), milyen szerencse! Nem foglalkoztatják a lét és nemlét kérdései, s nem unatkozik! S szerelmi élete mily remek! Nincs morálja, kötelességérzete, csak ösztönei; nincs házasság, csak szerelem... csak érzékei a természet színeinek és hangjainak felvételére. Nincs pénze! S nem is kell neki! Társas életének sincsenek olyan bonyolult, s mégis buta törvényei. Egyszerûbb, tisztább az élete.
Lengyel Menyhért
-
A csimpánz és az ember közötti genetikai eltérés mindössze néhány százezer byte-nyi információ! Noha a csimpánzok is képesek bizonyos mértékû szellemi teljesítményre, azok a parányi eltérések a génjeinkben elegendőek voltak ahhoz, hogy a mi fajunk megteremtse a technológia mágiáját.
Ray Kurzweil
-
Nem sokkal ezelőttig jelentéktelen állatok voltunk, valahol a tápláléklánc közepe táján. Aztán hirtelen felugrottunk a csúcsra. Talán túlságosan is hirtelen. Az oroszlánok, sasok és cápák évmilliókig fejlődtek, míg odakerültek. Ez a lassú tempó hagyott időt az ökoszisztémának fékek és egyensúlyok kifejlesztésére, nehogy a ragadozók túl nagy kárt okozzanak. (...) Az ember viszont olyan gyorsan ugrott a csúcsra, hogy az ökoszisztémának nem volt ideje alkalmazkodni. Sőt maguknak az embereknek sem sikerült. (...) Nézd csak meg a világ legnagyobb ragadozóit! Fenséges lények. Több millió évnyi uralkodás tette őket ilyen magabiztossá. A Sapiens viszont olyan, mint egy másodosztályú diktátor, aki folyton attól retteg, hogy elveszíti a hatalmát. (...) Ami pedig kétszer olyan kegyetlenné tesz minket. A háborúktól az ökológiai katasztrófákig minden csapás annak a következménye, hogy hirtelen ugrottunk a csúcsra.
Yuval Noah Harari
-
Néhány ösztön közös az embernél és a magasabb rendû állatoknál, különösen a főemlősöknél. Valamennyiüknek azonosak az érzékei, ösztönös megérzései, hasonlóak a szenvedélyeik, érzelmeik és indulataik, sőt a bonyolultabb indulataik is, például a féltékenység, a gyanakvás, a vetélkedés, a hála és a nagylelkûség; mind csalnak és bosszúállók; gyakran fogékonyak a nevetséges iránt és van humorérzékük, csodálkoznak, kíváncsiak és ugyanazok a képességeik vannak az utánzásra, figyelemre, megfontolásra, választásra, emlékezésre, képzeletre, eszmetársításokra és gondolkodásra, bár nagyon különböző fokon. Értelmi szempontból ugyanannak a fajnak az egyedei között is megtalálható minden fokozat a teljes gyöngeelméjûségtől a kiválóságig. Mind hajlamos az elmebajra, noha az állatok sokkal kevésbé, mint az ember.
Charles Darwin
-
Ha a tudományt megtagadjuk, mindannyiunknak vége. Mintha a csimpánzlétünk óta semmit nem fejlődtünk volna, csak ruhába bújtunk és házakat építettünk: amíg jól élünk, addig mûködik a világunk, de amint bármi gáncs van, kijönnek az indulatok.
Kemenesi Gábor
-
A beszélgetés egyesít bennünket. Mindannyian sokat tudhatunk arról, milyen norvég halásznak vagy nigériai taxisofőrnek, nyolcvanéves apácának vagy vakon született, ötéves fiúnak, sakk-nagymesternek vagy prostituáltnak vagy vadászpilótának lenni. Összehasonlíthatatlanul többet tudhatunk minderről, mint arról (ha egyáltalán), hogy milyen lehet delfinnek, denevérnek, vagy éppen csimpánznak lenni. Mindegy, mennyire különbözőek is vagyunk egymástól mi, emberek, szétszóródva a földön, képesek vagyunk felderíteni különbözőségeinket, és ezt közölni egymással. Mindegy, milyen hasonlóak egymáshoz a vadállatok, a csordában egymás mellett állva, nem sokat tudhatnak hasonlóságukról, nem is beszélve különbségeikről. Nem hasonlíthatják össze észrevételeiket.
Daniel Dennett
-
A legtöbb ember a legtöbb dologban meglehetősen átlagos. Ha egy valamiben kivételesek vagyunk, akkor is lehetünk sok más dologban átlagosak, vagy talán még az átlagot sem érjük el, mert ilyen az élet. Ha igazán nagy akarsz lenni valamiben, arra irdatlan mennyiségû időt és energiát kell szánnod. Mivel pedig az embernek csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésére az idő és energia, kevesen leszünk igazán kivételesek egynél több dologban, már ha egyáltalán. Nyugodtan kijelenthetjük: statisztikailag nem valószínû, hogy ugyanaz a személy páratlan teljesítményt nyújtson az élet minden területén, vagy akár több területen. A briliáns üzletemberek gyakran elkúrják a magánéletüket. A nagyszerû atléták gyakran sekélyesek, és olyan ostobák, hogy felfelé sikítanak a hullámvasúton. Sok híresség valószínûleg olyan dinnye az élet dolgaiban, mint azok a népek, akik tátott szájjal bámulják őket, és majmolják minden lépésüket. Az emberiség zöme roppant átlagos, de csak a szélsőség kap hírverést.
Mark Manson
-
A civilizációhoz szükséges gondolkodás (...) az egyének privilégiuma - vegyük példának a mi Newtonunkat vagy Einsteinünket. A kollektív intelligencia egyszerû redundanciája nem képes kialakítani az emelt szintû gondolkodást - ahogy közülünk, emberek közül százmillió sem lett volna képes, bármennyire erősen töri is a fejét, előállni Newton törvényeivel vagy a relativitáselmélettel.
Cixin Liu
-
Az élet célja az, hogy kifejlesszük önmagunkat. Hiánytalanul meg-megvalósítani természetünket - ez itten mindannyiunknak rendeltetése. Az emberek manapság félnek önmaguktól. Elfelejtették az első és legnagyobb kötelességüket, azt a kötelességet, mellyel önmaguknak tartoznak. Természetesen irgalmasok. Táplálják az éhezőt, ruházzák a koldust. De tulajdon lelkük koplal és meztelen. A bátorságot többé nem ismeri az emberi nem. Talán sohase is voltunk igazán bátrak. A társadalomtól való rettegés, mely az erkölcs alapja, az Istentől való rettegés, mely a vallás titka - ez a két dolog kormányoz bennünket.
Oscar Wilde